Mint minden szombat reggel, ma is annak a tetű Szabolcsnak a motorjára ébredtem. Az a rohadék minden hétvégén az ablakom alatt zörgeti. Hogy gyűlölöm a hangját! Szokás szerint el is lett cseszve az egész hétvégém. Egyszer még elkapom. Na, azt megemlegeti a halálos ágyán is!
Az aljas szomszédom még aljasabb fia most már biztosan kifigyelte a szokásaimat. Mindig pont akkor áll meg a mamával a ház előtt „csak egy pillanatra”, amikor épp ki akarok állni a kocsival. Minden áldott szombaton, amikor indulnék bevásárolni, ott parkol a tragacsa az utca közepén, nyitott ajtókkal, és tuszkolja be azt a hárpiát a hátsó ülésre, miközben a lófejű felesége pöffeszkedik az anyósülésen. Ma is ott vigyorgott rám az a senkiházi: „Egy pillanat, csak beteszem a mamát.” Mintha nem ezt csinálná minden tetves szombaton, amikor elindulnék. Hát én aztán kurvára nem fogok arra a szarházira visszavigyorogni. Szégyellje csak magát az a mocsok! Direkt most is úgy álltam ki, hogy a kocsi orra jó közel legyen az ő kis szaros, bontóba való járgányához. A hülye liba feleségére meg rávillantottam egy jó kis fintort. Érezze csak az a szuka, hogy gyűlölöm! Szemét banda! Mindig, de tényleg mindig akkor bukkannak fel, amikor indulnék a boltba. Nekem aztán ne próbálja senki beadni, hogy ez a puszta véletlen műve! Lefogadom, hogy megbeszélték: „A nyomorult szomszéd minden szombaton tízkor indul vásárolni – na, szívassuk szarrá!”
Ezek után már meg sem lepődtem, hogy az a ragyás képű kiscsaj csak azért vett két kakaós csigát, hogy nekem ne jusson. Láttam a kis gennyes pofáján, hogy tétovázik. Aztán, amikor odaértem a pékáruhoz, hirtelen lekapta előlem az utolsó darabot. Ha tudnám, melyik iskolába jár, kirúgatnám. Az ilyen megérdemli. Még kölyök, de már ekkora tróger! Miféle nevelést kap ez otthon? Ki van nyalva a segge, gondolom. Már jó dolgában azt sem tudja, mit csináljon. Két kakaós csiga, mi? A másikat tuti kidobta. Vagy, amilyen sunyi feje volt, inkább addig zabálta, amíg rosszul nem lett tőle – csak nehogy jusson másnak is. Ki is hányta, biztos hazafelé. Jól leokádta valamelyik padot, aztán ment tovább. Nesze neked, ülj bele nyugodtan! Fú, de kirúgatnám azt a kis mocskot!
Legalább azt az idióta kismamát sikerült megleckéztetnem. Majd biztos két parkolóhely kell neki, amíg kiszedi a gyereket az autóból. Még neki állt feljebb, hogy melléálltam. Nekem aztán pofázhat! Én kérem szépen, szabályosan parkoltam. Az meg, hogy ő nem bír magával, és megint felcsináltatta magát, nem az én dolgom. Ne nyávogjon nekem, hogy terhesen nehezebb a másik gyerekét gardíroznia! Zárta volna össze azokat a görbe lábait, amiket hiába próbál eltakarni azzal a bő nadrággal. Mindenki tudja, milyen göcsörtös agancsok nőttek ki a seggéből. Aztán még sír nekem, hogy a rohadt nagy belével nem bírja kiszedni azt a taknyos orrút. Miért nem tud az kiszállni egyedül? Ha meg olyan balfék, hogy nem képes kicsatolni az övet, hát akkor ne csodálkozzanak, ha abból is egy senkiházi balfasz lesz. Mint amilyen a tufafejű apja. Az is azt hiszi magáról, hogy valaki. Közben meg egy nagy senki. Csalással bárki fel tud halmozni akkora vagyont. Két kocsi, mi? Egy terepjáró, meg egy „női autó” annak a kefélőgép tyúknak. Meg se lepődnék, ha futtatná azt a görcslábút. Biztos valamelyik kuncsaft csinálta fel, aztán most fizettetik vele a gyerektartást. Mekkora egy szélhámos banda! Gondolom, luxuskurvát csinált a nőből, és hadd szóljon! Dől a lóvé, ahogy kell.
Mire hazaértem, már ki is találtam, hogyan fogom elintézni azt a szemét Szabolcsot meg a nyomorult motorját. Szerzek valahonnan egy kis trágyát, és szépen beborítom vele a járdát. Legfeljebb pár napig nem nyitok ablakot. A vágóhídon csak össze tudok kaparni egy vödörre valót. Nem érdekel, ha trágyaszagú lesz a ruhám — van mosógép, majd kimossa. De ezt a kis köcsögöt akkor is rendre tanítom. Meg a hülye anyját is. Ne az én ablakom alatt nyargalásszon fel-alá a Superman-es játékmotorjával!