Tednek percekbe telt, mire rájött, hogy Carlost napok óta nem látta. Sőt, vele együtt a két holland szomszéd is eltűnt. Ahogy azonban ott ült vele szemben, és figyelte amint az idős férfi szája cuppan a sörösüvegen, már nem is értette, miért érdekli ez az egész ennyire. Miért olyan fontos neki ez a minden lében kanál nyugdíjas, akinek még a szeme se áll jól? Miért tölti az idejét azzal, hogy ezt a cuppogós szájú alakot figyelje? Senki sem szólt még neki, hogy az nem cumi, hogy ilyen hangot adjon ki vele? Miért nem lehet normálisan, hangtalanul inni azt a drága sört — ha már egyszer nem az olcsóbb fajtából választott, az a mocsok? Pedig azok vannak elöl! Carlos persze nem volt rest betúrni egészen a hűtőpolc hátuljáig a prémium sörért. Micsoda pofátlan alak!
Szeme sarkából óvatosan a medence felé sandított.
– Még mindig ott vannak – kuncogott Carlos.
Ted elhúzta a száját.
Nem akart Carlossal a három nőről csevegni. Különben is, mi a fenének ült le mellé, mintha valami cimborák lennének?
– Meg sem kérdezed, milyen volt Bangkokban?
Ted vállat vont.
– Milyen volt Bangkokban?
– Szerinted? – kérdezett vissza gúnyosan az idős férfi.
– Nem tudom, Carlos, baromi régen jártam Bangkokban. Azt sem tudom, te mikor voltál ott, vagy mit csináltál. Miért pont most kellene kérdeznem? Nem készülök oda… – értetlenkedett Ted.
– Most, barátom, most voltam ott – vágta rá dühösen Carlos, kidüllesztett szemekkel. – Ne játsszuk el, hogy nem tudod – morogta.
Ted ismét megvonta a vállát.
– Rendben, Carlos. Mesélj, milyen volt Bangkokban!
Az idős férfi néhány pillanatig feszülten fürkészte a szódásüveg-szemüveges férfi arcát, majd halványan elmosolyodott.
– Jól van na. Csak tesztelni akartam, hogy tényleg nincs hozzá közöd.
Tednek kezdett elfogyni a türelme. Legszívesebben elküldte volna Carlost melegebb éghajlatra, amiért hülyeségekkel tartja fel. A medence partján vihorászó nők miatt azonban visszafogta magát. Pedig szívesen mutatta volna meg újra a Macskanőnek, hogy mire képes, ha dühös. Most azonban valahogy nem akarta feltüzelni a hangulatot. Csak arra vágyott, hogy kettesben maradhasson azzal a különleges képességű nővel, aki valahogy minden gondolatába bekúszik, és még az álmaiban is felbukkan. Nem is akárhogy.
Meztelenül.
Pedig ha valakit, hát Tedet nem érdekelte a meztelenkedés.
Eddig.
A jelek szerint ez most megváltozott.
Megrázta a fejét.
– Szóval? – kérdezte szárazon Carlost. – Mit mondtál? Tetszett Bangkok vagy sem? Nem mintha terveznék mostanában utazgatni…
– Meg sem szólaltam, öregem.
– Ja, akkor valamit félreértettem.
– A csendet? – Carlos elismerően bólintott. Már ha az elismerésbe belefér egy gúnyos fintor és egy túlzó szemöldökrándítás. – Nem semmi, Ted. Nem kis teljesítmény még a csendet is félreérteni.
Nagyot cuppantott a sörből, majd sajnálattal konstatálta, hogy kiürült az üveg. Akaratlanul a teraszajtó felé sandított, amerre a többi hasonló, kiváló minőségű sör lakott.
Ted elkapta a pillantást.
– Nahát, hogy elszaladt az idő – nézett a telefonja képernyőjére.
– Az már igaz – értett egyet Carlos. – Már vagy tíz perce üldögélek itt a tűző napon, ahelyett hogy a sörünkkel a medence partjára vonulnák mi is – kacsintott.
– Már nincs is söröd – sétált bele a csapdába Ted.
– Igaz is, milyen figyelmes vagy, hogy szólsz – pattant fel Carlos. – Neked is hozzak?
A választ meg sem várva lépett be Ted házába két újabb üveg prémium kategóriás italért.