A zene egy rég elfeledett élményt hívott elő Tedből. Szempillái elnehezültek, csípője lassan, lágyan mozdult, amit kis idő elteltével tétován követett a felsőteste is. Orrát újra megcsapta Viktoria finom, púderes illata. Még nem tudta, milyen lehet az érintése, de tenyerében máris érezni vélte bőrének selymességét. A mellkasára szorította kezét, mintha csak a Macskanőt tartaná karjában.
A finom ritmust biztonságos csend váltotta. Ted képtelen volt egy számnál többet önszántából meghallgatni. Zavarta a zene, az ének, a szöveg kavalkádja. Kezét a zsebébe csúsztatta, és várta, hogy alábbhagyjon a Viktoria közelsége iránti különös vágy. Merengéséből egy papírdarab zökkentette ki, amire ujjbegyével tapintott a nadrágja mélyén. Kivette.
A szíve ismét hevesen dobogott. A cetli, amin az a szöveg állt, amit Viktoria kapott, és amelyből vagy száz repült a levegőbe azon a bizarr délelőttön.
„Előttem nincs titkod, te álszent ribanc!”
Mély levegőt vett, majd, hosszan, erősen fújta ki a száján.
Meg kell tudnia, ki írta, és azt is, hogy miért. Na, de mégis hogyan? Ő nem nyomozó! Ő csak megfigyel, jegyzetel, fülel. Ingerülten legyintett. Bement a konyhába. A cetlit az asztalra dobta, és kivett a hűtőből egy vaníliakrémes-mákos palacsintát. Leült a konyhaasztalhoz úgy, hogy közben szemmel tarthassa a medencét. Lassan evett, hogy az édes, krémes ízt igazán kiélvezhesse. Nyelvével minden egyes falatot felpréselt a szájpadlására, hogy minél tovább tartson, minél jobban átjárja a bourbon vanília jellegzetes aromája, és a mák tömörsége. Ezen a szigeten bezzeg alig lehet kapni mákot. Néha a német boltban előfordul. Máshol csak néznek rá bambán, hogy mit akar. Viktoriának biztosan mindig van a hűtőjében. Erről legalább beszélgethetnének. Megkérdezhetné, hogy a Macskanő is a fagyasztóban tartja-e a mákot, megóvva az avasodástól. Ha megtalálná, aki megfenyegette, Viktoria hálából biztosan kedveskedni akarna neki valamivel. Ő meg felajánlhatná, hogy süssenek együtt vaníliakrémes-mákos palacsintát.
Elmélkedését Adrian látványa zavarta meg. A férfi éppen az ő háza felé tartott. Mi a fenét akarhat tőle a szlovák fickó?
– Ted – kiáltotta Adrian, miközben tenyerét az üvegre tapasztotta.
Tedet elöntötte a méreg.
– Persze, fogdosd csak össze az üvegajtót, te barom. Hadd kelljen néznem a mocskos kezed nyomát még napokig – morogta. Kelletlenül kiment a nappaliba, hogy beengedje. Pontosabban csak lenyomja a kilincset, és kisurranjon a résnyire nyitott ajtón, mielőtt a férfi beléphetne azon. Még csak az hiányozna, hogy Adrian átlépje az ő küszöbét.
– Igen? – kérdezte Ted szárazon, miután épp csak kidugta az orrát.
Adrian nem teketóriázott: megragadta az ajtót, és belökte.
Ted, aki erre a mozdulatra egyáltalán nem számított, reflexből hátralépett, amit már a következő pillanatban meg is bánt. A szlovák férfi ugyanis máris ott állt a nappali közepén.
– Nahát, öregem, mennyivel tágasabbnak tűnik a konyhád – csettintett elismerően. – Vagy csak nálunk van mindenhol annyi kacat…
Azzal el is tűnt Ted látóteréből.
– Jé… – nevetett fel a konyha mélyéről Adrian.
Ted utánairamodott.
– Mi olyan vicces? – kérdezte Ted.
– Hát ez itt – Adrian megforgatta ujjai között a Viktoriának szánt üzenetet. – Mindig elfelejtem – kuncogott.
A férfi arcán valami különös kifejezés suhant át. Mintha egy régi, kedves emlék bukkant volna fel benne. Tekintete elrévedt, mosolya ott felejtődött a szája sarkában – lágy és távoli volt, mintha már nem is ebben a szobában járna.
– Meg se ijedt tőle – motyogta, elismerő csodálkozással.
– Ezt hogy érted? – Ted hangja hirtelen vészjóslóan csengett.
Testtartása megfeszült, arcvonásai megkeményedtek.
– Ja, sehogy – vont vállat Adrian hanyagul, miközben a cetlit az asztalra dobta.
– Mi az, hogy nem ijedt meg tőle? Ki? Viktoria?
– Nem, dehogy. Valami egészen más jutott eszembe.
– Mégis mi?
– Nem fontos, öregem, hagyjuk már… – legyintett Adrian. – Amúgy sem ezért jöttem. Csak szólni akartam, hogy a komplexum lakóinak ingyen beszerelem a víztisztítót, ha rajtam keresztül veszik meg. Ti is jól jártok: én idehozom, felszerelem, megspóroljátok a szerelési díjat. Én pedig megkapom a nagykereskedőtől a kedvezményt. Na, mit szólsz?