– Helló, szomszédasszony! – lihegte Dajana.
Viktoria velőtrázó sikolya hosszan visszhangzott a benzingőzös, fülledt mélygarázsban.
Dajana döbbenten meredt rá.
– Hű, baszki… neked ennyire romokban vannak az idegeid? Nem ugrottam elő a kocsi mögül bohócjelmezben, hogy így sikíts – fakadt ki.
Viktoria szája döbbenten elnyílt. Ujjai a nyakában függő gyöngysorra fonódtak.
Dajana a homlokához kapott.
– Jesszus, Viktoria… elnézést. Rád hoztam a frászt, és még goromba is voltam. Tényleg nem akartam.
A német asszony némán, zavartan nézett rá, mintha még mindig nem tudná felfogni a történteket.
– Jaj, kérlek, szólalj meg! Tényleg nagyon sajnálom. Csak beszélni akartam veled.
– Itt? – suttogta Viktoria, még mindig reszkető hangon.
Tekintete bizonytalanul végigsiklott a félig üres garázson.
– Ööö… nem. Én is csak most jöttem – dadogta Dajana. – Megláttalak, és gondoltam, elcsíplek…
– Valami baj van? – kérdezte végül Viktoria.
Szeme összeszűkült, ahogy Dajana arcát fürkészte.
– Igazából csak Ted után érdeklődnék… hogy jobban van-e… meglátogatható-e…
Viktoria szeme elkerekedett, szemöldöke szinte a hajvonaláig szaladt.
– Meglátogatni?
– M-mégiscsak a szomszédunk… – motyogta Dajana bizonytalanul.
A kék szempár gyanakodva fúródott bele.
Dajana arca égni kezdett, lehajtotta a fejét, mintha valamit keresne a makulátlan betonon. Nem bírta tovább elviselni Viktoria pillantását.
– Nagyon gyenge – közölte végül rideg hangon Viktoria.
– Na, jó, de azért, gondolom, nem magatehetetlen vagy ilyesmi – nevetett erőltetetten Dajana.
– De. Pont, hogy az.
A benzingőzös, fülledt levegő hirtelen jéggé dermedt.
Dajana a combjába mart.
– Na, de akkor hogyhogy nem szakemberek ápolják kórházban? – fakadt ki.
Hangjából eltűnt a remegés.
– Úgy értem… – javította ki magát erőtlen mosollyal Viktoria –, csak túl fáradt és gyenge bármit csinálni.
– Akkor viszont látogatható – közölte Dajana.
Viktoria keze tarkójához szaladt, ujjai belemartak a fényes, szőke hajba. Dajana könyörtelenül követte a mozdulatot. Pillanatnyi erőfölényét kihasználva, egy lépéssel közelebb ment szomszédasszonyához.
– Meglátogatom Tedet.
– Én… majd előbb egyeztetek vele – hebegte Viktoria, védekezőn hátranyúlva a kocsi orrához.
– Mindenképpen meglátogatom Tedet, Viktoria, rendben? Sőt, az orvosát is felkeresem, ha kell.
– Nem kell felkeresned az orvosát, mert nem is állna szóba veled, sajnálom. Mint mondtam, beszélek Teddel, és szólok, ha fogad.
Dajana szeme vészjóslóan villant.
– Köszönöm drágám, kedves vagy – súgta.
A következő pillanatban már ott sem volt.
*
– Hé, Dajana! – Adrian hangja kettéhasította az éjszakát.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte kimérten. A hangjában nyoma sem volt riadalomnak.
– Itt vannak a mentők… meg a rendőrök… a komplexum előtt és…
– És?
– Most törik be Ted ajtaját!