Tizenöt perc szünet

David csalódottan kezdte el a bemelegítő gyakorlatokat. Néha a tér sarka felé pillantott, hátha meglátja, amint Nadia lohol a csoport felé, két kislányát maga után húzva. Nélküle más volt a táncóra.

Mindkét nőnek feltűnt, hogy valami megváltozott. Nemcsak a levegőben, de közöttük is. A korábban tapintható feszültség enyhült, és a kölcsönös féltékenység valami egészen mássá alakult át. Megfogalmazni egyikük sem tudta...

Befolyásos üzletemberek gyermekeként Roland és a húga számára természetes volt, hogy a dolgok gyakran változtak körülöttük. A család szinte folyamatosan úton volt. A legtöbbször üzleti ügyben utaztak, de gyakran jártak egzotikus helyekre pihenni, világot látni. A magyar édesanya és az amerikai édesapa Olaszországot választották otthonuknak, a legtöbb időt ott töltötte a család.

Korán megtanulta, hogy az erőszak mindenre megoldás. A viták rendezésére, az elutasítások kezelésére, a munkahelyi problémák megoldására és az anyagi gondok orvoslására is. Gyerekként főként elszenvedője volt a fizikai és a lelki abúzusnak, a későbbiekben pedig alkalmazójává vált az egyetlen módszernek, amit megismert.

Muszáj volt festenie. Ingyen is elvállalta volna, sőt, még úgy is, ha ő fizet, csak csinálhassa. Minél nagyobb falfelületen. Annyira kellett valami, ami eltereli a figyelmét, hogy meg sem lepődött azon, hogy a fura, lengyel fickó a háza előtt szólította meg, amikor ő éppen a házszámot festette újra.

Barnabás a legritkább esetben vállalta magára a bevásárlást. Zavarta a tömeg, és az, hogy mindenki más nyelven beszélt körülötte. A lányokat sem tudta lebeszélni róla, hogy vele tartsanak. Annak ellenére, hogy alapvetően nyugodt, jól nevelt gyerekei voltak, nem szívesen ment velük boltba. Ha együtt mentek, akkor mindig muszáj volt elidőzni az illatszerosztályon.

Mire Barnabás felébredt a házban nehéz csend uralkodott. Megmosakodott, majd halkan, hogy lehetőleg senki se vegye észre, leosont a földszintre. Legnagyobb meglepetésére azonban, egyik helyiségben sem tartózkodott senki. Egyedül volt otthon.

Nem jött álom a szemére. Barnabás vállának nyoma beleégett az övébe. Zakatolni kezdett a szíve, ha újra felidézte a súlyos, vibráló csendet, ahogy némán ültek egymás mellett. Mi lesz így holnap?

Barnabás nem tudott hazudni. Meg sem próbálta, mert képtelen lett volna fejben tartani, hogy kinek és mit mondott. Gyerekkorában sem ment neki. Arca kigyúlt, a hangja remegni kezdett. Könnyen elhitte az anyjának, hogy a hazug ember mindig lebukik.

Egyszerre akart a hatalmas konyhaszigetnél a bárszéken ülve és a mesés kertben reggelizni. Minden porcikáját átjárta az édes izgalom. Barnabás előző este meglehetősen szűkszavú volt, munkájára hivatkozva hamar visszavonult.