Pár éve beültem egy elegáns, tóparti étterembe. Egy oda szóló vouchert akartam ajándékozni a barátnőmnek, és gondoltam, előtte kipróbálom. Egyedül. Mintha nem tudnám: az ilyesmi ciki.
Az elején, amíg az asztalhoz kísértek, nem is volt gond. A pincér nem akadt fenn azon, hogy nem jön más. Ő azonban eltűnt, a többiek pedig nem siettek oda hozzám. Hallottam, ahogy kuncognak, és egymást kérdezgetik, ki akar „bevállalni”. Az étterem szinte üres volt, pincér viszont akadt bőven. Az egyetlen nő nevetve mondta: na, ő biztosan nem.
Végül az egyik férfi „bevállalt”. Halvány mosollyal kérdezte, hogy a többiek mikor érkeznek, és természetesen nem lepődött meg a válaszomon. Inkább csak… odaszúrt egy kicsit. Ha már nincs kivel jönnöm, ugyebár. Mert aki egyedül ül be egy étterembe, annak biztosan valami rém súlyos oka van. Olyan egyszerű dolog, mint egy tesztelés, egészen biztosan nem lehet a háttérben.
Pedig én szeretem, amikor úgy hozza az élet, hogy beülök valahová egy jó kávéra, és gyönyörködöm a kilátásban. Vagy csak hagyom, hogy a gondolataim szabadon cikázzanak, miközben csendben élvezem az ízeket és az illatokat.
Sőt. Engem kifejezetten örömmel tölt el, hogy megtehetem – annak ellenére, hogy sokak szemében ez ciki.
Talán nem is vagyunk tudatában annak, hogy ez a mások által ide-oda ragasztott címke milyen sok döntésünket irányítja – gyakran észrevétlenül. Elég csak arra gondolni, milyen könyvet merünk elővenni nyilvánosan. Nem mindig azt, amelyik igazán beszippant… hanem azt, amelyik mellett kevésbé érezzük magunkat zavarban. Vagy azt, amelyikről úgy érezzük, mások szemében „jobban mutat” a retikülből előhúzva.
Olyat mégis ki akarna „látványosan” olvasni a metrón, amelynek borítóján egy nagy vörös száj virít? Vagy egy felirat a cím alatt: Bedtime Stories.
Ki akarná a világ tudtára adni, hogy vágyik az érzékiségre…
a gyengéd szavakra…
a szenvedélyre?
Egy kis boldogságszérumra a kemény mindennapokban.
Na, ugye: senki. Hiszen az ciki.
Az ilyesmi csak akkor veszíti el a kínos jellegét, ha senki sem látja. Nemcsak magát az olvasást – a könyvet sem. Mekkora könnyebbség, hogy már van ebook és audiobook, amit akár a telefonunkon is élvezhetünk.
De valljuk be őszintén: akármilyen diszkrét is…
legtöbbször még mindig csak otthon, egyedül merjük előhúzni az ágy alá rejtett cipősdobozból.