Amikor meghallotta a nevét, egyszerre fogta el ez öröm és a büszkeség. A fiú, akiért az egész tábor odavolt, neki, Grétinek küldött számot a tábori rádióban. Nem is akármilyet: szerelmeset. A lány éppen a tornácon állt, és készült volna lemenni annak lépcsőjén az udvarra, ahol a többiek kártyáztak és heverésztek a fűben. Mivel azonban a fiú terasz korlátjának dőlve várta, hogy felcsendüljön a zene, Gréti is maradt inkább. Leült a lépcső aljára, és úgy hallgatta a szerelmes szöveget. Hol a fiút nézte, hol pironkodva a cipője orrát. Zente nem volt ilyen szégyellős. Ő le sem vette a szemét Grétiről, sőt, a szája az énekessel együtt formálta a szavakat. Amikor azonban a dal odaért, ahol a szöveg arról szólt, hogy milyen jó lenne az imádott lányt meztelenre vetkőztetni, és annak remegő testét kényeztetni, Gréti elsápadt. Nem emlékezett rá, hogy ilyenek is vannak a dalban. Csak a refrént ismerte. Ráadásul még nem is volt soha fiúval, erre most Zente olyanokat motyog az énekessel, hogy kívánlak, meg bebújok melléd az ágyba. Képtelen volt a fiúra nézni, úgy szégyellte magát. Életében először szerelemes dalt küldenek neki, erre most azt kell várnia, hogy megnyíljon alatta a föld. Hogy választhatott Zente ilyen meztelenül kúszómászósat? Még csak meg sem csókolták egymást! Hallotta, amint a fiú az egyik, felette lévő lépcsőfokra kuporodik. Vajon Zente direkt küldte ezt a dalt? Tudta, hogy mikről énekel az a vén kéjenc benne? Gréti már biztos volt benne, hogy attól az együttestől már soha többé nem hallgat meg semmit. Minden bizonnyal ez a pillanat fog eszébe jutni az összes dalról. Ez, ahogyan itt ül nyomorultan, nézi, hogy a többi táborlakó vigyorog a forró meg reszkető, egymást felfedező testeken és az ő zavarán. Most már nem állhat fel. Akkor megbántja Zentét, és lehet, hogy a fiú nem emlékezett rá, hogy miről szól? Mindenki csak refrént köti a zeneszámokhoz. Kit érdekel a szöveg többi része? Eh.
Naná, hogy van benne végtelenített gitárszóló. Miért is ne lenne? Hiszen akkor már régen a sátra mélyén kuporoghatna, ahol senki sem látja. Zente persze azt is dúdolja. Mi lesz, ha a fiú le akar majd vele feküdni? Vajon erre céloz ezzel a nyomorult számmal? Úgy, hogy még a csókig sem jutottak el? Miket képzel magáról? Tényleg azt hiszi, hogy azért, mert minden lány belé szerelmes, majd ő egyből ágyba bújik vele? Pedig, amikor meghallotta a nevét, milyen büszke volt! De jó lett volna kiélvezni a diadalt! Az euforikus érzést, hogy ennyire tetszik valakinek. Erre most úgy ül itt, mint aki büntetésben van, miközben a szégyentől és az énekes hangjától futkos a hideg a hátán. Csak remélhette, hogy Zente sem gondolta komolyan, hogy majd egymást nézik párás tekintettel, miközben hallgatják, hogy az ötvenes éveiben járó énekes kire mászna rá és hogyan.
Gréti a távolba meredt inkább, és azzal igyekezett elterelni a gondolatait, hogy a hintázó lányokat nézte. Azokhoz viszont éppen akkor futott oda az egyik vetélytársa, aki tényleg mindent megtett, hogy elnyerje Zente tetszését. A lányok le is pattantak a hintáról, és visítva szaladtak közelebb, nehogy lemaradjanak a nagy eseményről.
Végre vége!
Gréti felpattant, hogy a sátrába siessen, és ott is maradjon vacsoráig. Addigra mindenki elfelejti, hogy milyen számot küldött neki Zente, akire most már haragudott.
– Gréti! Várj! – Állt fel sietve a fiú is. – Ne haragudj, ez nagyon ciki volt. Nem emlékeztem a szövegre, csak a dallamra és a refrénre.
– Tudom, gondoltam – búgta megkönnyebbülten Gréti. Madarat lehetett volna vele fogatni. Ez a fiú egy főnyeremény. Mégsem azon ügyködik, hogy mielőbb ágyba vigye. Hogy is gondolhatta ezt?
Zente szégyellős ábrázattal mosolygott a lányra. Ezek szerint Grétit nem fogja tudni a sátrába csábítani. Sebaj, egy próbát megért. Bezzeg tavaly a Szilvi, amikor meghallotta ezt a dalt, és hogy milyen szenvedélyes gondolatokat közvetít a szöveg, a lány úgy vetette magát a karjaiba, hogy még Zente jött zavarba.