Anna fáradtan lépkedett az irodaház felé. Az egész reggeli rutinját felrúgták. Dühös volt, és legszívesebben elsírta volna magát. Elmaradt a forró tejeskávé, a lassú ébredezés a bögrét szorongatva, a rituálé, ahogyan egy szál bugyiban csoszog a konyha, a fürdőszoba és a háló között. Még csak nem is reggelizett, mert azt is cikinek érezte.
Ottó ugyanis előző este beállított két nagy sporttáskával. Csak úgy, minden különösebb egyeztetés, megbeszélés nélkül. Két hete még azt mondogatta, hogy nem fogja tudni elhagyni azt a lányt, mert túl sok minden köti össze őket. Most meg ott van az a két bazi nagy táska a szűk előszobában. Annak ellenére, hogy a fiúnak nem volt semmi dolga, ő is felkelt akkor, amikor Anna, és mindenhol ott volt a harmincöt négyzetméteres lakásban. A vitaminjait rendezgette, vizet forralt a szuper egészséges reggelijéhez, majd beült a vécére, és ki sem jött onnan amíg a lány el nem indult otthonról. Anna csokis müzlit akart enni gyümölcsös joghurtitallal, ami Ottó szerint óriási felelőtlenségre vall. Az ápolóként dolgozó fiú szerint semmilyen ízesített joghurtot nem lenne szabad fogyasztani. Sőt, semmilyen tejterméket. A kávéról már korábban kifejtette lesújtó véleményét, csakúgy, mint a filteres teáról, a nescaféról vagy az alkoholról. Utóbbi nélkül viszont Anna és Kata nem tudta volna összeinni azt a fain pohárkészletet. Mindkettőjüknek lett hat-hat Camparis pohara. Ottónak biztos nincsen semmilyen készlete. Majd leshet, amikor végre összegyűlik az elegáns Martinis szett is.
Pedig milyen izgalmasan indult.
Egy fülkében utaztak a Budapestről Szegedre tartó vonaton. Amikor Ottó leült a lánnyal szemben, egymásra mosolyogtak. A mosolyból beszélgetés, majd telefonszám csere lett. Az első randi végül sokáig váratott magára, mert Ottó ritkán járt Pesten. Végül a fiú munkahelye által szervezett családi nap lett az első találkozás színhelye. Anna meglepődött a különös programválasztáson, de örült, hogy ez az ismerkedés egészen másként indul, mint amit megszokott.
A lánynak Ottó őszintesége tetszett a legjobban. A fiú nyíltan beszélt kiégett kapcsolatáról, és arról, milyen nehezen veszi rá magát a szakításra. Elmondása szerint korábban drogproblémákkal küzdött, és az a lány segítette át a leszokás hosszú, nehéz folyamatán. A fiú fejében egészen addig egyszer sem fordult meg a szakítás gondolata, amíg Anna fel nem szállt arra a bizonyos vonatra. Ottó azonban meg akart győződni arról, hogy jó döntést hoz, ha elhagyja a barátnőjét, és Anna mellett keresi tovább a boldogságot.
Annának régóta nem volt fiúja. Könnyű flörtök, rövid kalandok tették színessé és változatossá a mindennapokat. Ottó felbukkanásáig nem is érezte szükségét tartósabb kapcsolatnak. Tetszett neki a fiú komolysága, megfontoltsága. Elkezdte csábítani egy más jellegű viszony képe. Vágyni kezdett a felnőtt életre, amely nemcsak a munkában, hanem akár egy férfival való együttélésben is megnyilvánul. A barátai közül a legtöbben már a párjukkal laktak, míg őneki meg sem fordult ilyesmi a fejében. Szerette, hogy azzal randizik, akivel akar, és ha úgy alakul, egyéjszakás kalandokkal fűszerezheti a dolgos hétköznapokat.
Két héttel korábban azonban minden megváltozott. Ottó óvatos közeledése egyik pillanatról a másikra vált szenvedélyessé. Többé nem akart mást, csak Annát. Igaz, egy kicsit egészségesebben, kevesebb bulival és barátokkal eltöltött idővel. A lányt ez nem zavarta, hiszen tudta, a fiú egészen egyszerűen összhangban akar élni a hivatásával. Ráadásul a távolság miatt eleve csak hétvégén tudtak volna találkozni, így nem okozott volna gondot, ha Anna hétköznap szórakozni megy a barátaival.
Ottó azonban két sporttáskával állított be.
Állítólag sorra látogatja a kórházakat az önéletrajzával.
Mostantól ugyanis Pesten akar lakni.
Annával.
Anélkül, hogy ezt megbeszélte volna vele.
Ledobta a táskáját az asztalára.
– Anna, veled meg mi történt? – kolléganője arcára kiült az aggodalom. – Valami nagy baj van, ugye? Falfehér vagy…
– Nem, nem, semmi komoly, csak Ottó azt hiszem, hozzám költözött.
– Bepánikoltál – súgta együttérzően a másik.
– Nem tudom. Én csak – nehezen találta a szavakat –, nem is tudom, mintha nem kapnék rendesen levegőt. Légszomjam van azóta, hogy kiléptem a lakás kapuján.
– Korai ez még, főleg, ha ennyire felzaklat.
– Gondolod?
– Ellenkező esetben szerintem kibújnál a bőrödből örömödben.
– Nem tudom. Még soha nem költöztem össze senkivel.
– Most se tetted. Ottó jelent meg nálad a megkérdezésed nélkül. Szerintem csak mondd meg neki, hogy több időre van szükséged.
Anna megnyugodott. Ottó olyan felnőtt, komoly fiú. Vele mindent meg lehet beszélni. Annyit mesélt már a lánynak az érzelmi intelligencia fontosságáról, az őszinteségről, a nyílt kommunikációról. Könyvek tucatjait olvasta el a lélekről, a különböző személyiségtípusokról, a játszmák káros mivoltáról. Ottóval még ez a beszélgetés is izgalmas és felemelő lesz.
Nem tudhatta, hogy Ottó az előző barátnőjénél lakott. Azt sem, hogy azért kellett a lakásból kiköltöznie, mert nem volt hajlandó beszállni a költségekbe. Az pedig sosem derült ki, hogy egy ideje már nem volt munkája. A fiú remélte, hogy Pesten könnyebb lesz találnia valamit. Ha pedig nem, a lelkes Annának nem tűnik majd fel, hogy annyira nem is szeretne elhelyezkedni.
Ottó türelmetlen, lobbanékony fiú volt. Nem sejtette, hogy a komoly kapcsolatra vágyó Anna mellett jó dolga lett volna, ha egy kicsit vár. Mindössze néhány hetet kellett volna valahol kihúznia, hogy a lány beadja a derekát. Ehelyett dühösen vágta be maga mögött a bejárati ajtót, és rohant a bizonytalanba.