Ismered azt a pillanatot, amikor valaki egy gyönyörű szigetre költözik, ott él tizenöt évig, aztán hirtelen elfelejti, hogy ő is volt egyszer új itt?
Igen. Pont erről van szó.
Akad, aki a lehetőségeket keresi, más meg csak a kifogásokat.
És akadnak olyanok is – nos, ők úgy gondolják, a szigetet ki kéne üríteni…, hogy csak nekik maradjon.
– Itt él ezen a szigeten?
– Igen, már vagy tizenöt éve.
– Nem hiányzik a hazája?
– Dehogy! Előtte már több országban éltem hosszabb, rövidebb ideig.
– Micsoda izgalmas élet!
– Ilyen európainak lenni. Oda megyek, ahová akarok, senki sem gátolhatja meg a szabad mozgásomat.
– Jól hangzik! Szabad érdeklődnöm, hogy itt mivel foglalkozik?
– Turizmussal, mint mindenki más.
– Megéri?
– Á, vacak az egész. Óriási a konkurencia. Az ember épp, hogy megél.
– A sziget akkor is mesés, nem igaz?
– Nehogy azt higgye. Csak az idő jó. Minden más elviselhetetlen.
– Miért mondja ezt? Nekem olyan csodásnak tűnik.
– Az csak a látszat. Az a baj, hogy túl sokan vagyunk már. Élhetetlen. A legjobb munkákat pedig a helyiek kapják.
– Ez végül is jogos, nem? Hiszen ők itt születtek. Megérdemlik, hogy védjék őket.
– Ugyan már. Buták ezek, nem értenek semmihez. Jobb lenne, ha szépen odébb állnának.
– De ez az ő szigetük!
– Na és? Én három nyelven beszélek, majd elvégzem a munkájukat, senkinek sem fognak hiányozni.
– Úgy érti, hogy igazságos lenne valakit, aki itt született elküldeni a szigetről, hogy például Ön megkaphassa a munkáját?
– Teljes mértékben. Én vettem a fáradságot, és megtanultam három idegen nyelven. Ő nem. Húzzon az anyaországba, ahhoz nem kell tanulni!
– De ez még nem orvosolja a túlnépesedést.
– Nem hát!
– Arra is van ötlete?
– Természetesen: meg kell állítani a bevándorlást. Korlátozni kell az összevissza költözést.
– Most mondta, hogy Ön is azt teszi.
– Az más. Én keményen dolgozom. Ezek a mostaniak csak kalandoznak. Hát, én erre azt mondom, elég! Mégis meddig lehet még ide csak úgy besétálni?
– Képzelje, ismerek egy kiváló agysebészt. Ő is ide készül.
– Na, az jól hangzik. Végre valaki, aki tud is tenni valamit a szigetért.
– Úgy gondolja?
– Naná!
– Viszont, igaza van abban, hogy már túl sokan élnek itt.
– El kell innen paterolni valamelyik léhűtőt.
– Én igazából önre gondoltam.
– Tessék?
– Nos, maga is a turizmusból él, mint itt szinte mindenki. Ha elmegy, nem dől össze a világ. Több nyelven beszél, oda megy, ahová csak kedve tartja. Ő azért mégiscsak agysebész, nem akárki. Maga mondta: végre valaki, aki tényleg tehet is valamit a szigetért.