Bella dühösen dobta a táskájába a telefonját. Éva lemondta a délelőtti találkozót, így most mehet Krisztivel kettesben. A lányt viszont nehezen viselte el. Kriszti ugyanis Bella jelenlétében ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy megállás nélkül pénzről beszéljen. Mindenhez hozzáfűzte: öcsém, ez semmi pénz ezért. Vagy: fú, öcsém, ez tök olcsó. Esetleg: te öcsém, ez ingyen van.
Már más szájából is elviselhetetlen lett az öcsém. Krisztiébe pedig legszívesebben visszanyomta volna oda, ahonnan elindult.
Öcsém… kirázta a hideg. Most pedig ezt fogja hallgatni órákon át. Bár kibújhatna a kávézás alól!
A négy lány, Bella, Kriszti, Éva és Timi az edzőteremben ismerkedtek össze. Ugyanahhoz a fitnesz edzőhöz jártak mindannyian. Kriszti és Timi busszal, Éva egy tízéves Volvo-val, Bella egy új BMW-vel. Azonnal rákerült a bélyeg. A társaságban Bella volt a gazdag lány, Kriszti a vicces, három gyerekes anyuka, Timi a jó kislány, Éva a titokzatos szingli.
Bella egyszerűen csak szerette a szépet. Arról, hogy ő maga is az volt, nem tehetett. Kemény vonásai miatt a nők általában ridegnek tartották, és nem mertek közeledni hozzá. A nagyszájú Kriszti viszont mindenkivel szóba elegyedett. Ha ő nincs, a négy lány sem kezd találkozgatni az edzőtermen kívül. Bella nem dolgozott, munkanélküli segélyen volt éppen, bár ezt senki sem tudta róla, még a fiúja, Tibor sem. A fedősztorija az volt, hogy a szakdolgozatát írja. Tibor amolyan üzletember-féle volt, seftelt mindennel, amivel csak tudott. Néha kiment Németországba, ahonnan lomtalanításkor kidobott cuccokat szedett össze, és itthon meg eladogatta. Időnként hamis parfümöket vagy kamionról leesett elektronikai eszközöket árult. Tibor kifejezetten örült, hogy Bella nem dolgozik. Így azt a látszatot kelthette, hogy egyszerűen nem szorulnak rá két fizetésre. Ráadásul tetszett neki, hogy nemcsak szép, de művelt barátnőt is villanthat a barátai előtt. A lány elvileg belsőépítész szakra járt az iparművészetire, gyakorlatilag inkább csak úgy csinált. Nem találta a helyét a világban. Legszívesebben ápolónőkét dolgozott volna, de félt, hogy azt az ismeretségi körben kizárólag az ágytálak cserélgetésével azonosítanák. Sokszor elképzelte magát fehér ruhában, amint betegről betegre siet, hogy segíthessen. Valahol tetszett neki az a szerep is, amelyet mások választottak neki, ugyanakkor óriási terhet rótt rá. Hogy a látszatot fenntartsa, kizárólag nagy márkák hamisítványait hordta. A jó minőségű replikákért azonban negyedévente el kellett utaznia a határ túloldalán lévő zsúfolt kínai piacra. Mivel hosszú útra nem mert egyedül elmenni, Tibor pedig ki nem állhatta az ilyesmit, kénytelen volt buszra szállni. Ilyenkor hajnali négy órakor indult a tömött jármű, és késő éjszaka ért haza a bevásárló körútról. Útitársai mohón, egymást lökdösve vetették magukat az árusok közé, nehogy lemaradjanak valamiről.
Ennél azonban sokkal jobban aggasztotta a nagy összegű személyi kölcsön, amelyről fogalma sem volt, hogyan fizeti vissza. És akkor jön Kriszti ezzel a tök olcsó dumával. Legszívesebben a képébe ordítaná: Semmi sem tök olcsó, öcsém!
A szorongás egyszerűen megbénította. Szeretett volna munkát vállalni, de nem akart méltatlan helyzetbe kerülni. Hogyan legyen például árufeltöltő, amikor a legmárkásabb ruhákat hordja, és luxusautóval jár, ráadásul Tiborral sem tehette meg. Tibor egyébként közeledett ahhoz, hogy feladja a lízing díj fizetését, és visszavigye az kocsit. Az egyik ismerőse felajánlotta, hogy szerez neki egy tizenkét éves modellt új rendszámmal. Baráti körben már el is kezdték mondogatni, hogy sokkal jobbak és megbízhatóbbak a régi BMW-k. Minden összejövetelen legalább egyszer szóba hozták, hogy mennyire nem elégedettek az új autóval, fontolgatják a cserét, egy jobbra.
Bella a lányokat megkímélte ettől. Krisztinek iskolatáskára és fogszabályzóra kellett a pénz, Timinek a fogyatékkal élő testvérére, Évának pedig albérletre. Belláék Tibor nagyszülői örökségében laktak óriási szerencséjükre. Ilyen látszat színvonal fenntartása mellett bérleti díjat vagy törlesztőrészletet nem bírtak volna finanszírozni. Tibor minden pénze a lízingdíjra ment. De legalább a srác végre belátta, hogy nem kellene tovább erőltetni. Bella szerette a fiút, mert az a típus volt, aki a jég hátán is megélt. Tibor leleményes, merész, és mindig nyitott a legkülönbözőbb lehetőségekre. Csak hát, ő is kényszert érzett arra, hogy szerepet játsszon.
Bella a barátnői társaságában jobban érezte magát, mert senki sem akart többnek látszani. Egyedül Kriszti érezte úgy, hogy valaki más bőrébe kell bújnia. Mintha attól félne, ha beismeri, nincs pénze arra, hogy elegáns kávézókba járjon minden második nap, akkor kevesebb lesz. Ráadásul úgy tett, mintha Bellának akarna ezzel kedvezni. Mintha Bellának az lenne a legkedvesebb szórakozása, hogy szórja a pénzt, miközben azt harsogja: fú, öcsém, há’ ez tök olcsó!
– Tudtad, hogy tönkrement az edzőterem tulaja? – kérdezte csillogó szemmel és kitágult orrlyukkal Kriszti.
– És ennek örülünk? – vonta fel a szemöldökét Bella. – Azt hittem, szeretünk oda járni.
– Szeretünk, persze, de látod, csak kiderült, hogy nem is megy neki olyan jól! Pedig a rongyrázáshoz nagyon ért. Az a kis liba, akivel lófrál, az sem tudja, hová tegye az arcát, akkora van neki. Mintha az ő érdeme lenne, hogy a pasija tele van lével – idétlenül felnevetett –, vagyis nincs. Képzelem, hogy ki lehet borulva, hogy vissza kell vinnie a szalonba a vadás új Mercikét, amit a feneke alá toltak.
Bella elhűlt. Ezek szerint, ha bajba kerülne, Kriszti akkor is ujjongana. Ez a nő akkor igazán boldog, ha valakinek balul ütnek ki a dolgai. Főleg az anyagi dolgai. Értetlenül meredt a lányra.
– A tulajnak igen sok munkája van ebben az edzőteremben. Ha igaz, hogy csődbe megy, elveszíti azt, amiért évek óta dolgozik.
– Meg is érdemli – szakadt ki Krisztiből az ítélet.
– Miért? – Bella nem hitt a fülének.
– Mert egy hülye, nagyképű, gazdag, paraszt, azért. Ne mondd nekem, hogy tisztességes munkával ennyi pénzt lehet keresni, hogy még a csajának is tud venni egy luxusautót!
– De ugye azt tudod, hogy nem minden luxusautó kerül egy vagyonba? És amúgy meg: miért ne lehetne tisztességes munkával sok pénzt keresni?
– Akkor már én is milliomos lennék. De tudod, mit, inkább vagyok csóró, mint egy ingyenélő picsa, aki a fickója pénzét költi – feltehetőleg tudta, hogy túl messzire ment, de már kint volt, nem lehetett visszacsinálni.
Ennyi. A lánynak mindössze ennyi érve volt. Ha neki nem sikerül, akkor másnak sem sikerülhet. Sőt. Az lenne a legjobb, ha egy kicsit mindenkinek rosszabb lenne, mint neki. Szóval ezért próbált annyira Bella kedvében járni. Irigy. Rá, a munkanélküli segélyére meg a személyi kölcsönére, aminek közel a dupláját kell majd visszafizetnie. Gondolhatta volna. Kikérte a számlát, és a szokásosnál gálánsabb borravalót adott. Maximum nem vesz kaját egy-két napig. Kriszti a táskája után nyúlt, de Bella megrázta a fejét.
– Hagyd csak, a vendégem vagy. Tibornak különösen jó hete volt.