Már nyolcra vihette a lányokat a napközibe. Enélkül a lehetőség nélkül bajban lett volna. Megállt az iskola előtt, amíg a két kislány kiszállt, majd továbbhajtott. Ahogy magára maradt az autóban, úrrá lett rajta az idegesség. Legszívesebben felmondott volna a bizarr, magyar házaspárnak, de egyelőre nem tehette. Minden fillérre szüksége volt, ők pedig jól fizettek.
Melinda szokás szerint az erkélyen ült, és úgy tett, mintha merengene. Nadia vetett egy pillantást a mesés óceáni kilátásra és a nőre, akinek mindig kissé félreállt a szája. Nadia szerint, Melinda annyira megszokta a flegma szájtartást, hogy egészen egyszerűen úgy maradt neki. A ház asszonyáról lerítt, hogy nem kedveli a nörszöt, de még senki sem tartotta olyan rendben a házat, mint a kétgyerekes, elvált, fiatal, lengyel nő. Csak a teste ne lett volna olyan bosszantóan tökéletes. Melinda nem tudta elképzelni, hogy a leterhelt nőnek milyen sportra lehet ideje és főleg pénze, ami ilyen izmokat eredményez. Nadia alapvetően visszafogottan öltözködött, nem lehetett belekötni, de a szűk farmer és a szűk, spagettipántos felsők kiemelték feszes formáit. Az öt és hat éves kislányok pedig imádták. Nadia angolul és spanyolul beszélt a kicsikkel, énekelni, táncolni tanította őket. A mozgása vette el az eszét a ház urának, Barnabásnak is. Amikor meglátta a résnyire nyitott ajtón, ahogy a bébiszitter finoman ringatja a csípőjét, elveszett. Onnantól nem volt olyan napszak, hogy a férfi ne gondolt volna a ritmusra hullámzó testre, a kivillanó, kockás hasra. Barnabás ötlete volt, hogy minél több dolgot bízzanak Nadiára. Szerette volna, feltűnés nélkül, minél többet látni a formás, izgalmas nőt. Apránként rábízták a rendrakást, majd a napi takarítást is. Nadia, pénz szűkében, örömmel vállalta. A férfi informatikusként otthonról dolgozott, Melindának nem volt gondja munkára. Az ő feladata mindössze annyi volt, hogy szép és kiegyensúlyozott maradjon. Napját internetezéssel, a magyarországi barátnőkkel való cseteléssel töltötte. Időnként elvégzett egy-egy kézműves tanfolyamot. Ilyenkor egy időre elfogta az alkotási kedv. Legszívesebben faldekorációkat készített. Amióta azonban Nadia felbukkant, inkább őt tartotta szemmel.
– Nadia, segítenél nekem a konyhában? – lépett mögé Barnabás.
A nő először körbekémlelt, csak azután válaszolt.
– Hogyne. Mire van szükséged?
– Melindának körmöshöz kellett mennie – nézett jelentőségteljesen Nadia szemébe a férfi –, és én meg nem tudom, hogyan működik az új kávéfőző. Tudom, ciki vagyok, de megszoktam, hogy ti nők mindent kézben tartotok – mentegetőzött kisfiús mosollyal.
– Gyere – nevetett Nadia –, megtanítalak kávét főzni, ha már eddig nem sikerült megtanulnod.
Barnabás kipirult arccal követte a tágas, magasfényű bútorokkal berendezett konyhába.
– Azt tudod, melyik gépet keressük? – ugratta a férfit.
– Ezt? – mutatott Barnabás játékosan a kenyérpirítóra. – Ez is bonyolult szerkezetnek tűnik.
Nadia kipirult, élvezte a játékot.
– Kérem a kezed – utasította Barnabást színlelt komolysággal, majd a férfi ujjai közé csúsztatott egy kapszulát. – Ezt a kis tetőt hátrahúzod, és beleteszed. Ezután szépen megnyomod a gombot – magyarázta lassan, tagoltan, nevetését visszatartva.
Barnabás hol csodálkozón, hol egyetértően hümmögött, miközben a másik kezét finoman a bébiszitter vállára tette. Nadia beleborzongott az érintésbe.
– Hogy érzed? Menni fog? Vagy ismételjük át? – kérdezte pajkosan. A következő pillanatban már riadtan fülelt, nem Melinda kocsiját hallja-e. Egy pillanatra megszorította Barnabás kezét, mélyen a szemébe nézett, és sietett is vissza a kislányokhoz.
Barnabás a kávéjával a nappali francia ablakához sétált, majd kilépett a kertbe. Bízott benne, hogy Melinda még beugrik valahová vásárolni is, mielőtt hazamenne. A férfinek még szüksége volt egy kis időre, hogy feldolgozza az iménti flörtöt. Nem mintha életszerűnek tartotta volna, hogy viszonyba bonyolódjon a bébiszitterrel, de be kellett látnia, hogy a fiatal, lengyel nő farmerben és trikóban jobban felkavarta, mint a felesége finom, csipke fehérneműben, tettre készen.
Nadia nem bánta, hogy Melinda nem ért haza, mire indulnia kellett. Ilyenkor ugyanis jóval több pénzt kapott a férfitól. Amíg sietve átöltözött, Barnabás szokás szerint az előszobába készítette a fizetését busás borravalóval megfejelve. Nadia általában nem cserélt ruhát, de most úgy tett, mintha valami fontos elintéznivalója lett volna. Amikor végzett a munkával, megkérdezte a férfit, használhatja-e a fürdőszobát arra, hogy rendbe szedje magát. Úgy tett, mintha nem tudná, akkor veszi igénybe a helyiséget, amikor akarja. Ahogy azt elképzelte, Barnabásnak elakadt a lélegzete, amikor a nörsz kilépett a mosdóból. A szoknya, a cipő, a falatnyi top és az új, kebleit kihangsúlyozó melltartó megtette hatását.
Könnyed mozdulattal pénztárcájába tette a pénzt, mintha észre sem venné, mennyit tett még hozzá a férfi. Félénken rámosolygott Barnabásra, aki zavarában magyarul motyogott valamit köszönésképpen, majd ringó lépésekkel a kocsijához sietett. Két sarokkal arrébb megállt, és levette a fehér, csipkés cipőt, és mezítláb vezetett hazáig.