Barnabás újjászületett. A testét szétfeszítő érzelmek olyan erővel törtek rá, hogy képtelen volt dolgozni. Nem tudott koncentrálni. Elméje megtelt Nadia illatával, érintésével, sóhajával. Hiába ült le időnként a monitor elé, csak a nörszre tudott gondolni. Miután szinte biztos volt abban, hogy Melindának van valakije, nem bántotta a lelkiismeret. Az viszont igen, hogy a családjuk menthetetlen, és a két kislány élete hamarosan kétségkívül felborul.
Melindának fogalma sem volt arról, mi történik a férjével. Rolandon kívül mással alig tudott foglalkozni. Amikor hazaért, az idejét a lányokkal töltötte. Barnabástól egészen eltávolodott. Ha a házaspár összetalálkozott, kedélyesen, mint két jó ismerős elbeszélgettek egymással egy rövid ideig. Kedvesen, óvatosan, kerülve az olyan témákat, amelyek kínosak lehetnek valamelyik fél számára. Az asszonynak nem tűnt fel, hogy Barnabás megváltozott. Melinda megelégedett azzal, hogy békén hagyják és nem faggatják.
A háziasszony folyamatos távolléte megkönnyítette a szerelmespár dolgát. Hamarosan túltették magukat azon, hogy nem illendő Melindát a saját otthonában megcsalni. Amint kiürült a ház, Nadia és Barnabás bezárkózott a férfi dolgozószobájába. Természetesen, a ház továbbra is makulátlan állapotban volt, a nörsz nem feledkezett meg a munkájáról. Barnabást viszont egyre jobban zavarta, hogy Nadia látja el a háztartást, mint alkalmazott. Azt szerette volna, hogy a ház úrnője legyen, ne pedig a takarítónője és a lányok bébiszittere.
Nadia alig hitte el, hogy ő is boldog lehet végre. Barnabás mellett biztonságban és szeretve érezte magát. Ugyanakkor tudta, ha Damian nincs, és neki nem kell elmenekülnie a férfi elől, akkor sosem köt ki a szigeten. Minél felszabadultabb lett azonban szeretője oldalán, annál többször jutott eszébe a férje. A nörsz nem tudta mire vélni, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna rá. Néha még a parfümje illatát is érezni vélte. Azt hitte, az elméje szórakozik vele, és megcsalásnak éli meg, hogy rátalált a szerelem. Arra is gondolt, hogy Melinda miatt van lelkiismeret-furdalása. Sokszor érezte úgy, mintha követnék vagy figyelnék. Esténként, elalvás előtt szerencsére mindig sikerült megnyugtatnia magát, hogy csak képzeleg, a bűntudat teszi ezt vele.
Damian soha nem fog utána menni. Egyrészt a férfi nem is tudja, hol van, másrészt retteg a repüléstől és a hajózástól is. Nadia abban bízott, hogy a férje pitiáner zsebtolvajlásokból tartja fenn magát, és még albérletre sincs pénze. Azt várta, hogy Damian hibázzon, és hosszú évekre rács mögé kerüljön. Akkor legalább meglátogathatná a családját, akiket olyan régen nem látott már. Szerette volna, hogy újra legyen nagymamája a kislányoknak, és szabadon mozoghassanak. Nem akart egy életen át bujkálni.
Barnabás mindig is kitűnő memóriának örvendhetett. Látszólag jelentéktelen dolgok is megragadtak az elméjében. Így történt, hogy Damian autójának a rendszámát is felismerte. Sőt, az is feltűnt neki, hogy a férfi rendre elmegy a házuk előtt. Az viszont nem, hogy rendre akkor bukkan fel a lengyel férfi az utcában, amikor Nadia kilép a kapun. Annak ellenére, hogy mindhármójuk életének szerves részévé vált, soha nem beszéltek Damianról. Melinda nem említette, hogy pontosan ki a megbízója, csak azt, hogy egy tehetős külföldi. Barnabás nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a boltban összefutott egy lengyel férfival, akit azóta is rendszeresen lát. Nadia pedig még nem érezte elérkezettnek az időt ahhoz, hogy felfedje a múltját a szeretője előtt.
Nadiát egyre jobban kínozta a paranoia. Gyakran állt meg, és nézett a háta mögé. Lecseréltette a lakásán a zárat, és sötétedés után sosem tartózkodott az utcán. A lányokat az iskola ajtajáig kísérte, és ott is vette fel. Egyedül Barnabás és Melinda gyermekei mesélték el Nadia kislányainak, hogy találkoztak egy lengyel bácsival, akik viszont egyáltalán nem tartották érdekesnek a történetet. Életük során már számtalan lengyel férfival találkoztak, így nem tartották különösnek, hogy mással is megesik.