Nadiát nyugtalanította Melinda indulatos viselkedése. A ház úrnője le sem tagadhatta, hogy szétfeszíti az idegesség. Türelmetlen volt az elébe szaladó gyerekekkel, a férjére pedig rá sem nézett, amikor az megkérdezte, miért ért haza olyan korán. Barnabás válaszul mindössze egy bosszús horkantással kísért vállrándítást kapott. Nadiáról, aki félbehagyta a főzést, hogy az asszony segítségére legyen, Melinda tudomást sem vett. A nörsz mindenképpen ki akarta deríteni, hogy mi az oka Melinda feszültségének. Attól rettegett, hogy Barnabással alakuló kapcsolatukra derített fényt. Minden áron tudni akarta, mi áll Melinda idegállapotának a hátterében. A volt modellel azonban nem lehetett egykönnyen beszélgetést kezdeményezni. Ilyen lelkiállapotban ki nem állhatta, ha hozzászóltak.
A bébiszitter türelmesen megvárta, amíg Melinda kényelmes ruhába bújt, és telefonjával a nappali kanapéjára fészkelte magát. Nadia összeszedte minden bátorságát, és Melinda elé állt.
– Hozhatok neked egy gyömbér teát? Kiváló frissítő.
Melinda felvonta a szemöldökét.
– Elgyötörtnek tűnsz – magyarázta Nadia. Biztosan sokat dolgozol azon a házon…
– Megölték azt a szerencsétlent – vágott közbe Melinda türelmetlenül.
Nadia nem jutott szóhoz. Megrökönyödve meredt a főnökasszonyára.
– Ma reggel már nem jutottam be a házba – magyarázta Melinda. – Mire odaértem, már ellepték a környéket a rendőrök. Istenem, de jó, hogy nem én találtam rá! Fejbe lőtték azt a nyomorult fickót. Jut szembe – nézett kérdőn Nadiára –, ő is lengyel volt. Valami Damian.
A nörsz arcából kifutott a vér. Hiába tudta, hogy nem a férje az egyetlen ilyen nevű lengyel férfi a világon, mégis beleborzongott a hírbe.
– Vagyunk egy páran lengyelek a világon – válaszolta ernyedten. – És olyat is ismerek, akit Damiannak hívnak. Népszerű név.
Melinda felnyögött.
– Nagyon remélem, hogy nem kell nekem is napokat töltenem a rendőrégen.
– Sajnálom Melinda.
– Hát még én.
A nörsz szemére nem jött álom aznap éjjel. Nem tudta kiverni fejéből a férjével megegyező nevű ismeretlen halálát. Hiába nem kívánta senki vesztét, mégis felvillant előtte a kép, hogy milyen lenne, ha nem kellene többé rettegnie. Egyetlen pillanatra elképzelte, hogy szabadon élheti az életét úgy, ahogyan ő akarja, bujkálás, háta mögé pillantgatás nélkül. Felsóhajtott, aztán elszégyellte magát.
A gyilkosság még pár napig feszültségben tartotta a környéket. Amikor azonban a bulvárlapok maffialeszámolásként tálalták az esetet, hogy minél szaftosabb történetet kerekíthessenek belőle, elcsitultak a kedélyek, és az ott lakók nem féltették többé az életüket. Kíváncsian várták, hogy ki veszi majd meg a villát, amelyben megöltek egy embert. Ráadásul nem is akárkit, hanem valami hírhedt bűnözőt.
Egyedül Melinda nem tudott megnyugodni. Nem értette, hogyan kerültek a festékei és az ecsetei dobozostól a helyükre, a garázsba. A rendőrség egyáltalán nem kereste őt, hiszen semmi sem kötötte össze Damiannal az eszközein kívül. Azok pedig feltehetőleg még azelőtt eltűntek a tett színhelyéről, mielőtt a lengyel férfira rátaláltak volna. Egy dolog azonban újra és újra felrémlett előtte: Nadia arckifejezése és nyugtalansága. Vajon mit rejteget az a nörsz? Miért sündörgött aznap annyit körülötte? Ráadásul Nadia volt az egyetlen, akinek szabad bejárása volt a házukba, és aki pontosan tudta, minek, hol a helye. Néhány nap alatt Melinda meggyőzte magát, hogy megváljon a gyanús nörsztől. Nem volt hajlandó rettegni a saját házában.