– Olyan büszke vagyok magunkra csajok! Végre egy igazán összetartó női közösség!
Emília párás tekintettel emelte a magasba kulacsát.
A többiek nevettek, és ők is elővették táskáikból a különféle palackokat, hogy ünnepélyesen koccintsanak az egymás mellé terített pokrócokon, a homokos vízparton.
– Szeretnék én is köszönetet mondani – emelte magasba a kezét Dóra.
Kihúzta magát, és megvárta, amíg minden tekintet rászegeződik. Megrázta dús hajkoronáját, majd beletúrt. Láthatóan nagyon élvezte a figyelmet.
– Mint bizonyára mind tudjátok – kezdte –, eredetileg ügyvéd vagyok. – Kicsit megállt, mert szeretett volna időt hagyni az összes egybegyűltnek, hogy felfogja és raktározza az információt. – Amióta itt élek, azóta vevőmenedzsmenttel foglalkozom. Még mielőtt megbélyegeznétek, hogy én is holmi ingatlanos vagyok, szeretném, ha tudnátok, ez valami egészen más. Annál sokkal több, személyesebb és összetettebb – felkacagott. – Na, de nem is untatlak a részletekkel, csupán szerettem volna megköszönni a támogatásotokat. Ezek nélkül a vidám összejövetelek nélkül képtelen lennék ennyire magas színvonalon végezni a munkámat. Százötven elégedett ügyfelet tudhatok magam mögött!
– Éljen, éljen – tapsolt felemelt kézzel Magdolna. – Micsoda hírek! Gratulálunk Dóra, együtt örülünk veled a sikerednek! Csodálatos, hogy irigység nélkül, közösen tudunk együtt ünnepelni – lelkendezett. – Én is a ti bátorításotoknak köszönhetem, hogy a legsikeresebb letelepedés segítők egyike lehetek. Minden ideköltöző honfitársunk tudja, hogy ha biztos kezekben akarja tudni az ügyeit, akkor hozzám kell fordulnia. Hála nektek drága barátnőim!
– Fantasztikus vagy drága Magdolna – ujjongott kipirulva Krisztina. – Én is örömmel küldöm hozzád az ügyfeleimet. És ugye, bennem megbíznak, mivel hála csapatunknak, a mi cégünk szervezi a legegyedibb, leginkább személyre szabott kirándulásokat azoknak, akik kis hazánkból ide látogatnak.
– Ezt én is tanúsítom kedveseim – vette magához a szót Enikő. – Amióta a legkomolyabb szállásadókká nőttük ki magunkat a szigeten, csak Magdolnáékat ajánljuk. Vérprofik, becsületesek, és bizonyítottan olyan helyekre viszik a turistákat, amelyeket még a helyiek sem ismernek.
– Gratulálok ennek a fantasztikus csapatnak még egyszer – kiáltotta örömét kissé eltúlozva Emília.
Egyre inkább nehezére esett a mosoly. Mélyen a vele szemben ülő, csendben figyelő újonc szemébe nézett, mintha mondani akarna valamit. Majd fejével, alig észrevehetően a mosdó felé intett.
– Jó ég, micsoda öntömjénezés – nyögte Emília, amikor már hallótávolságon kívül voltak a társasághoz újonnan csatlakozó, fiatal nővel. – El ne hidd ezt a sok baromságot!
– Miért? Nem igaz, amit mondtak? – kérdezte csodálkozva a jövevény.
– Pf, az nem kifejezés. Emlékszel a jogászra? Na, az egy évig járt az egyetemre, arra veri magát. Vevőmenedzser? Közönséges tolmács, csak nem hivatásos. Lehúzós ribanc! A másik, letelepedés segítő? Az is tolmács, baszki! Csak ötször annyi órabérért. Titkos kirándulás! Tolmács térképpel és irreális napidíjjal! Legprofibb szállásadó? Aha, csak a vécépapír nem a szolgáltatás része. Hajszárító van, de a budira nem tudsz elmenni, amikor beesel az apartmanba egy egész napos utazás után. Mehetsz egyből boltba vagy pisilés után kénytelen vagy megszárítani magad.
– Hűha, nem semmi. Igyekszem észben tartani. És te? Te mivel foglalkozol?
– Ó, én egész mással, nem ilyen piti lehúzós baromságokkal. Én kérlek, pénzügyi-, befektetési tanácsadó vagyok. Közgazdász. Mármint nem végeztem el az egyetemet, mert ott szart sem oktatnak a való életről. Engem az élet iskolája tanított meg mindarra, amivel segítek, hogy a szigetre költöző honfitársaink a legjobb módon fektessék be a pénzüket. Nem olcsó szolgáltatás, de óriási lehetőségeket ismerek. Olyanokat, amelyekről sem a helyiek, sem más nemzetek fiai nem tudnak.