– Vegyük sorra – kezdte alig hallhatóan, de ingerülten Noud. – Heidi meglátott – ökölben tartott kezén felemelte a hüvelykujját.
Bernard komoran bólintott.
– Carlos is észrevett, ez egyértelmű a hülye reggelijéből – nyitotta ki a mutatóujját. – Márpedig, ha az a lökött fickó kiszúrt a saját gyártmányú teleszkópjával, akkor a komoly eszközökkel felszerelt Tednek is bekerültél a feljegyzéseibe.
– Rendben – felelte szárazon, szintén suttogva Bernard –, vegyük úgy, hogy ő is látott. Ugyanakkor – folytatta vádlón – azt se felejtsd el, hogy más néven szólítottál, amit meg a nyitott ajtó mellett bárki meghallhatott.
– Így igaz – helyeselt kurtán, kipirult arccal Noud. – Mindketten elcsesztük a menetet. Egy időre meg kell húznunk magunkat. Legalább egy hónapig nincs több mozgás.
– A francba.
– Várható volt.
Carlos egy tál frissen grillezett királyrákkal, sült paradicsommal és bruschettával érkezett a vacsorázó német családhoz.
– Günter, drága barátom – üdvözölte lelkendezve az apát.
– Carlos! De jó, hogy jöttél! Foglalj helyet, tarts velünk – mutatott a mellette lévő székre a német.
– Uwe, hölgyeim – hajolt meg Carlos arccal a többiek felé fordulva, mielőtt leült.
– Micsoda illatok – szippantott a levegőbe Viktoria.
– Jó étvágyat kedveseim – tolta az általa hozott tálcát a háziasszony és Heidi felé.
Carlos, mint mindenki más, tisztában volt azzal, hogy a német kamaszlány minden éjjel a medence mellett cigarettázik. Ha tisztább képet akart kapni a szomszédjában lakó két férfi valódi kilétéről, információra volt szüksége. Márpedig, ehhez Heidire is szükség volt. Ösztönei azt súgták, hogy a lány előző éjjel szemtanúja volt valami nagyon fontos dolognak.
– Nem tudom, nektek feltűnt-e – kezdte az öreg óvatosan –, de mintha idegen járt volna a komplexumban tegnap éjjel.
Heidi riadtan kapta fel a fejét. Megszólalni nem mert. Tekintete találkozott Carloséval. Az idős férfi tudta, hogy jó nyomon jár a lányt illetően.
– Miből gondolod, hogy bárki bejuthatott ilyen biztonsági rendszer mellett? – csodálkozott Günter.
– Különös nyomokat láttam hátul, a tárolónál.
– Milyen nyomokat? – nyugtalankodott Viktoria.
Carlos jobbnak látta visszavonulót fújni.
– Ne is törődjetek vele, lehet, hogy tényleg én képzelődöm. Bocsáss meg Viktoria, nem akartalak felzaklatni! Günternek van igaza, ebbe a komplexumba nem lehet csak úgy bejutni.
A vacsora végeztével, mielőtt elköszönt, Carlos még egyszer mélyen Heidi szemébe nézett. Melegen, bátorítóan, hogy biztosan megtörje a lányt.
Még nem ment le a nap, amikor Heidi zavartan megállt az idős kanári férfi terasza előtt.
– Tudunk beszélgetni egy kicsit?
Carlos nem bajlódott azzal, hogy meglepettnek mutassa magát. Csillogó szemmel tessékelte be a lányt a nappaliba. Ezüst tálcára negyvenhármas likőrt és gofiot készített, majd becsukta a nagy, üveg teraszajtót.
– Mesélj nyugodtan – biztatta mézesmázos hangon Heidit. – Ne félj, itt nem hallja meg senki.
Bernard ijedtében felsikoltott, amikor Noud rárontott a fürdőszobában.
– Mi a fene ütött beléd, elment az eszed? – kérdezte zihálva, remegve.
– Heidi most ment be Carloshoz.
– Jaj, ne…