Az íze. Anélkül is érezte szájában a férfi ajkainak ízét, hogy valaha csókolta volna. Tudta, hogy puha, langyos és finom.
A közelsége. Nem volt szerelmes. Csak kívánta. Pedig, ha messziről látta volna először, sosem akart volna közelebb menni. Amikor azonban bemutatták őket egymásnak, a férfi gondolkodás nélkül megölelte. Ahogyan azóta is mindig, amikor találkoznak. Az az ölelés pedig más, mint a többi. Ők olyankor egymásba olvadnak arra a néhány másodperce. Belélegzik egymást, és a szívük egyszerre dobban.
Az illata. A kapszulás mosószer és a fűszeres parfüm keveréke. Külön-külön mindegyiket utálja. A férfin azonban ellenállhatatlanná vegyülnek és mélyre hatolnak. Minden érzékszervét felébresztik. Megremeg tőle a térde, elönti a forróság, megtölti a tüdejét és a nyelvén érzi. Ilyenkor egy pillanatra az ujjai óhatatlanul megpróbálnak a férfi bőrébe mélyedni. A másodperc töredékére ugyan, de kontrollálhatatlanná válik a teste a vágytól.
A teste melege. Olyankor nemcsak a mellkasuk ér össze. Az egész testük egymásba simul. Érzi a férfi forró hasát, izmos, kemény combját, erős karját, amellyel erősen, mégis gyengéden tartja őt. Beleolvad a hátát simogató tenyérbe.
A hangja. A dallam, amely egyszerre nyugtató és végletekig izgató. Ahogyan a fülébe súgja egyre halkulón: De jó téged látni!
A végén a suttogás már forró, átmelegíti a rátapadó hajon át a fülcimpáját. Ő pedig megremeg. A férfi kellemes tónusa minden porcikáját átjárja. Mindenhová behatol, mindent megbolygat.
A fénye. Nem is tudja, igazán megmondani, mi tetszik neki rajta. Nincs olyan, amit kiemelhetne. A férfit fény veszi körül, ami elvakítja őt, és magához vonzza. Arra készteti, hogy bújjon bele. Ízlelje meg. Olvadjon eggyé vele.
A hiánya. A fájó, maró, lelkében űrt hagyó hiánya. Olyankor muszáj odamennie. Csak egy köszönésre. Arra a mindent elsöprő, szenvedélyes ölelésre.
A zene túl hangosan dübörgött, szinte fájt. El sem ment volna, ha nem tudja biztosan, hogy ott lesz. Azt pedig nem hagyhatta ki, hogy éjjel találkozzon vele. A fülledt nyári éjszaka hevében, ki tudja, mi történhet? Végre igazán felizzik az a közöttük lévő szikra? Talán érezheti nemcsak az ajkak, hanem a nyelve ízét is? Esetleg a férfi meztelen bőrébe mélyesztheti az ujjait, miközben a fülcimpáját az izgalom nyögése perzseli?
– Ki volt ez a nő?
– Ne is kérdezd…
– Miért? Nem bírod? Ahhoz képest jó hosszan szorongattátok egymást.
– Fogalmam sincs, miért csinálja.
– Mit?
– Akárhányszor összefutunk, rám tapad, mint egy matrica. Úgy szorít magához, hogy még a körmeit is belém mélyeszti. Érzem, ahogy szimatol, és mintha sóhajtana is egyet.
– Biztatod valamivel?
– Dehogy! Amikor először találkoztunk, nem igazán volt kedvem csókolgatni, inkább átkaroltam. Azóta ezt csinálja.