– Ne ijedj meg!
Amanda velőtrázó sikolyába beleremegtek a környékbeli ablakok.
– Ssss, ne félj, nem bántalak – bontakozott ki a sötétségből egy színes, tündérszerű alak.
Amanda megnyugodott. Ez egy álom. Valószínűleg többet ivott a kelleténél a vacsorához, és most hülyeségek jönnek elő az agya legmélyebb bugyraiból. Semmi vész.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte gyanakvóan.
– Jó hírem van – jelentette ki a különös jövevény. – Azért vagyok itt, hogy tisztázhass velem pár dolgot.
– Miféle dolgot?
– Tudod, már vagy fél éve fohászkodsz egy férfiért.
– Nos, igen. Úgy tűnik, hiába.
A tündér elhúzta a száját.
– Azért ezt így nem jelenteném ki a helyedben.
– Pedig ez az igazság. Mindent megtettem a dolog érdekében, de semmi.
– Aha – változott ingerültté a lény – és a pék?
– Amelyik szerelőt hívott, hogy kicserélje a villanykörtét az üzletében?
– És?
– Nekem olyan férfi kell, aki tökös és bármit meg tud javítani a ház körül.
– Értem. És a könyvtáros, amelyik randira hívott?
– Láttam táncolni, kösz nem. Úgy ugrál, mint egy kecske.
– Tehát – szakította félbe a tündér. – Legyen ezermester és tudjon táncolni.
– Pontosan. Meg okos, nyilván. És bírja a tempót… mármint azt… tudod…
A színes alak felvonta a szemöldökét.
– Mennyi legyen az annyi?
– Heti hét…
– Szóval húsz és harminc közötti kölyökre vágysz negyvenöt éves létedre?
– Dehogy! Pár évvel legyen idősebb nálam.
– Akkor gondold át még egyszer azt a heti hetet.
– Jó. Minden másnap megfelel?
– Igyekszem. Más egyéb?
– Legyen tiszta, ápolt, udvarias, sportos, tájékozott, és a politikai nézeteink egyezzenek.
A lény megforgatta a szemét.
– Én meg csodálkozom, hogy hiába küldözgetem itt neked a jelölteket.
– Küldtél mást is a péken meg a könyvtároson kívül? – csodálkozott Amanda.
– Ó, csak párat: a sebészt, aki a lányod kezét begipszelte, a fogorvost, akihez néhány hónapja volt időpontod, annak a gimnáziumnak az igazgatója, ahová a gyereket akarod vinni, a taxis, mind a négy futár, a fickó, akit még a nyáron interjúztattál.
– Azta – ámuldozott Amanda. – Tényleg válogatós vagyok. Ne haragudj!
– Semmi gond. Most összeszedtem, amit tudnom kell. Küldöm a következőt, akit találok.
– Rendben, én pedig ígérem, hogy adok neki esélyt!
– El is várom ezek után.
– Ide figyelj – szólalt meg az ismerős hang a fülében.
Amanda ezúttal nem sikoltott, de rémülten kapkodta fejét a buszon.
– Maradj nyugton. Vegyél ki szabadságot péntekre, és utazzatok el egy hosszú hétvégére a lányoddal a tóhoz. Ne a szállodába menjetek, hanem a mellette lévő kisebb panzióba. Ott lesz egy kétgyerekes apuka. Ő a jelölt.
– Most nem lehet – morogta Amanda, majd úgy tett, mintha telefonálna.
– Mi az, hogy nem lehet?! Tudod mekkora meló volt összeszedni egy táncoslábú vízvezeték szerelőt, aki hetente kiolvas egy könyvet és játszik az öregfiúk focicsapatában?
– A lányom biológiából és történelemből is témazárót ír a jövő héten. Tanulnia kell.
– Hé! Szinglik gyöngye!
A tündér ezúttal a munkahelyén lepte meg kávézás közben.
Amenda belátta, hogy orvoshoz kell fordulnia a rendszeres hallucinálás miatt. Azért a hang felé fordult.
– Igen? Megint találtál valakit?
– Nem is akárkit – büszkélkedett a csillogó fényű lény. Salsázni tanul, jógaoktató, műszaki szakközépbe járt, hobbija az autószerelés. Még nem volt házas, kicsit makacs, de te szerintem elbírnál vele.
– Egész jól hangzik, főleg, hogy már alkalmi partnerem sem volt egy ideje. Nagyon magányos vagyok.
– Szuper. Ma este vidd el a barátnődet a salsa estre, ami a lakásodhoz közeli rendezvényteremben lesz.
– Igaz, láttam is a plakátot valamelyik nap.
– Akkor ezt meg is beszéltük.
– Jó, de ma kizárt.
– Hogy mi?
– Egy nagy, határidős projekten dolgozom már hetek óta. Holnapután kell leadni, addig bele kell húznunk keményen.
– Vannak beosztottaid – értetlenkedett a tündér.
– Pontosan. Nem hagyhatom őket magukra. Mégis milyen főnök lennék?
A lény dühösen rácsapott a kávéfőzőre, aminek következtében a gép hatalmas durranással örök álomba szenderült.
– Most azonnal öltözz!
Amanda riadtan ugrott fel a délutáni szunyókálásból. Ijedtében beszaladt a lánya szobájába. Egy darabig értetlenül állt az üres helyiség közepén, majd ráeszmélt: a lánya az apjánál tölti az egész hétvégét.
– Felhívom a háziorvost, hogy utaljon be valami alapos kivizsgálásra – motyogta.
– Nem kivizsgálás kell neked – szólalt meg ismét a türelmetlen hang –, hanem egy férfi.
– Jaj, már megint találtál valakit – nyöszörögte Amanda kelletlenül.
– Na, ezt hallgasd: Régen versenytáncos volt, ötvenkét éves, szeret síelni, van egy étterme, sokat csajozik, néha a heti öt is összejön neki. Hajlandó lenne megállapodni, ha megtalálná az igazit, aki szerintem te vagy.
– Ha ez igaz, akkor bármit megteszek, hogy összejöjjek vele. Szabad vagyok két napig, semmi dolgom.
– Én is így gondoltam – válaszolta szigorúan a tündér. – Ez ugyanis tényleg soha vissza nem térő alkalom. Ráadásul négyen vannak a várólistámon.
– Olyanod is van?
– Mit gondoltál? Ennyi munkát fektetek a keresésbe, és aztán csak úgy veszni hagyom?
– Oké, oké, igazad van. Szóval? Hová kell mennem?
– Mindössze a város másik végén lévő parkba. Éppen a németjuhász kutyáját sétáltatja. Ne aggódj, kinti kutya és rendkívül jól nevelt.
– Máris öltözöm. Mit vegyek fel?
– Amit szeretnél, minden szempontból az esete vagy. Azonnal beléd fog szeretni. Csak oda kell menned hozzá, és szólnod neki, hogy kioldódott a cipőfűzője.
– Tényleg ennyi az egész?
– Pontosan – válaszolta büszkeségtől csilingelve a tündér.
Amanda felöltözött és kinyitotta a bejárati ajtót.
– Ó, baszki – csattant fel, ahogy kilépett az utcára.
– Mi a baj?
– Nem látod, hogy esik az eső?
– De. És?
– Tényleg azt gondoltad, hogy szakadó esőben elcsattogok abba a nyüves parkba, hogy bokáig süllyedjek a sárban, ahol majd az ázott bundájú kutya rám ugrik a vizes, koszos mancsával?