Összeszorította a száját, hogy ne sikítson fel a fájdalomtól. Mintha száz tűt szúrtak volna a sarkába, ahogy a cipő felsértette a bőrét. Nem esett ki a ritmusból, ugyanolyan könnyedséggel simult az oktatóhoz. A férfi gyengéd érintése okozta eufória feledtette vele kínt, de csak néhány ütem erejéig. Már biztos volt benne, hogy egy vastag bőrdarabot dörzsölt le róla a cipő kérge. Érezni vélte a kiserkenő vért is. Nem bírta tovább. Amint elérkezett a partnercsere, megállt, és levette a gyilkos lábbelit. A magas, vékony, ír férfi meglepetten konstatálta, hogy Nadia fehér titokzokniban folytatja a táncot. Tiltakozón emelte fel a kezét.
– Csak ne a fehér zoknidban!
– Nem érdekel – sóhajtotta megkönnyebbülten a fiatal nő, ahogy megszűnt a rettenetes fájdalom. – Gyere Andrew, folytathatjuk!
A hórihorgas férfi továbbra is rosszallóan nézte partnere lábfejét. Elborzad. Hogy lehet egy nőnek gusztusa zokniban táncolni az utcán? Igaz, hogy a tér barna kőburkolata tisztának hatott, de akkor is. Kutyák, bulizó fiatalok kedvelt helye, ki tudja, mit töröl fel most a lábával.
A táncóra után Nadia alaposan átvizsgálta a cipőt, mennyire lett véres. Legnagyobb meglepetésére azonban a hófehér, csipkével díszített szörnyeteg tökéletesen tiszta marad.
– Vidd vissza a francba – lökte oda menet közben Meggie, miközben a padhoz sietett, amire a hátizsákját tette.
Nadia bólintott, majd eltette a lábbelit a táskájába. Elővette a papucsát. Bár határozottan érezte, mégsem vérzett. A két kövér, kemény hólyag viszont már könyörtelenül átvette az uralmat sajgó sarkain.
– Nem lesz gond? – kérdezte az oktató.
– Dehogy! Kemény fából faragtak engem, tudhatnád – nevetett Nadia.
David bólintással jelezte, hogy tudja. Tisztában volt vele, hogy a kétgyerekes anyuka ennél sokkal nagyobb fájdalmat is elviselt már. Mind testileg, mind lelkileg.
Huszonöt perce maradt, mielőtt a babysitter ideje lejárt. Bár kihagyta a tánccsoporttal a közös vacsorát, nem ment haza a megbeszélt idő előtt. Leült a ház melletti parkban egy padra, és élvezte a csendet. Óvatosan megtapogatta a hólyagokat. Még azt is ki kell találnia, miben dolgozzon másnap. Oda nem mehet papucsban. Ki kell szúrnia a hólyagot. Beleborzongott a gondolatba. Rohadtul fog fájni. Merengéséből a gyomra korgása zökkentette ki. El is felejtette, hogy milyen éhes. Reggel óta nem evett. Az összes pénze elment a cipőre, a felsőre, a szoknyára és a melltartóra. Az a szoknya minden pénzt megért. Egy napot pedig simán kibír evés nélkül. Többet is akár, de másnap már úgyis megkapja a fizetését. Most egy darabig nem lesz gond. A lányokra sem kell túl sokat költeni az iskolakezdésig. Két hónapig nem kell, hogy a pénz miatt főjön a feje. Ebben a szoknyában pedig egy istennő, kár lenne tagadni.
Fél tízkor felállt, és hazament. A lányok kivételesen aludtak. Máskor tizenegy óra, mire elalszanak, annyi energia van bennük, de ez a babysitter mindig kifárasztja őket. Ő is megtenné, ha lenne annyi ideje. Majd hétvégén. Akkor lesz szabadnapja, elviszi őket az aquaparkba. Ivott egy bögre hideg kakaót. Éhség ellen tökéletes megoldás. Lefertőtlenített egy tűt, majd kiszúrta mindkét hólyagot. Aloe vera gélt tett rá, és remélte, reggelre elmúlik. A szoknya legalább bizonyított. Látta David arcán, érezte a férfi tenyerén, ahogyan átfogta a derekát, hogy mennyire tetszett neki, amit látott. David érintése sosem volt tolakodó. Ma mégis érezhetően más volt. Nadia megnyugodott. Ha a táncoktatóra ilyen hatással volt, Barnabásnak is feladja vele a leckét. Főleg, ha elmúlik a hólyag és nem sántikálva csoszog a férfi elé fájdalmas arckifejezéssel.