Barnabás a legritkább esetben vállalta magára a bevásárlást. Zavarta a tömeg, és az, hogy mindenki más nyelven beszélt körülötte. A lányokat sem tudta lebeszélni róla, hogy vele tartsanak. Annak ellenére, hogy alapvetően nyugodt, jól nevelt gyerekei voltak, nem szívesen ment velük boltba. Ha együtt mentek, akkor mindig muszáj volt elidőzni az illatszerosztályon. A lányok hosszan nézegették, szaglászták a gyerekek számára kirakott különféle illatszereket, mesefigurás neszeszereket. Szerencsére nem követelőztek, nem vetettek meg mindenféle szükségtelen holmit az apjukkal. Ez alkalommal a férfi úgy döntött, hogy amíg a gyerekek kedvenc részlegükön nézelődnek, addig ő mindent bedobál a bevásárlókocsiba, amit Nadia a listára írt.
Elővette farzsebéből a csíkos noteszlapot. Ösztönösen az orrához emelte, és mélyen beszippantotta Nadia illatát. Mintha a nörsz egy tavaszi virágoskertet hordott volna bársonyos bőrén. Barnabás szeme előtt újra megjelent a szenvedélyes tekintet, és szinte érezte az arcába omló, puha hajat. Megrázta a fejét, és sűrűn pislogni kezdett. Nem. Nem gondolhat többé Nadiára. Melinda a felesége, és ez nem is lesz másként. Egy fellángolás miatt nem kockáztathatja a gyerekek nyugalmát. A két kislánynak kiegyensúlyozott családi háttérre van szüksége. Különben is, látszott Melindán, hogy hiányzott neki a férje. Úgy vetette magát Barnabás karjaiba, mint még soha. A férfi csak ekkor gondolt bele, hogy kapcsolatuk hosszú ideje alatt még nem volt ilyesmire példa. Aznap a bűntudattól képtelen volt gondolkodni. Örült, hogy nem látszott rajta, valami történt Melinda távollétében. Gépies mozdulattal pakolt a kosárba. Az egy dolog, hogy ő szexszel próbálta elterelni önmaga és a felesége figyelmét. De Melinda? Ő miért rohant fel hozzá, mindent hátrahagyva, és rontott be abba a szobába, ahová azelőtt kopogás nélkül sose nyitott be? Mi késztette arra a mindig visszafogott, kissé hűvös nőt, hogy vadul, csak sebtében, félig levetkőzve szeretkezzen?
Nem akart gondolkodni. Rossz érzése támadt. Anélkül, hogy újra ránézett volna a listára, még pár dolgot gyorsan berakott a kocsiba, és a lányok keresésére indult. Megpróbálta elhessegetni a gondolatot, miszerint több, mint furcsa a felesége hirtelen kinőtt szenvedélye. Más férfi örülne egy ilyen változásnak, neki meg gyanús. Befordult az illatszer részlegre. A lányok egy férfival beszélgettek. Barnabás elszégyellte magát. Hogy hagyhatta magára gyerekeit? Hogy volt képes engedni, hogy egyedül kóboroljanak, csak azért, mert éppen nem volt türelme hozzájuk?
– Apa, apa, nézd! A bácsi is beszél lengyelül! Tudod, mint Nadia!
Az idegen különös mosollyal lépett Barnabás felé, és tört angollal üdvözölte.
– Nagyon kedves gyerekei vannak. Igazán ügyesek, hogy ilyen sok nyelven beszélnek!
– Kösz – vetette oda Barnabás foghegyről.
– Képzeld apa, azt is megértettük, hogy tegnap érkezett a szigetre.
– Nagyon ügyesek vagytok, de nem szeretem, ha idegenekkel beszélgettek.
– De apa, te mondtad, hogy itt mindenki olyan közvetlen.
– Igen, ez így van, de akkor sem kell pár udvarias szónál többet csacsogni senkivel.
– Honnan tudhatnánk, hogy mennyi az a pár szó? Ráadásul csak köszönt nekünk lengyelül. Azt hitte, azok vagyunk. Mi mondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, viszont a bébiszitterünk lengyel. És képzeld, ennek nagyon örült!
– Remek.
– Damiannak hívják, és azt mondta, neki is van egy Nadia nevű ismerőse. Hát nem nagyszerű?
– De – Barnabás egyre nyugtalanabb lett. Képtelen volt megnyugtatni magát. Nem tudta eldönteni, hogy a Nadiával töltött éjszaka, Melinda különös viselkedése vagy a gyerekeivel diskuráló férfi zaklatta fel.
Ingerülten pakolta a szalagra a bevásárlókocsi tartalmát. A lengyel férfi a másik sorban állt, és amikor összeakadt a tekintetük, Barnabásra mosolygott. Kirázta a hideg.
A lányok egy-egy szatyorral beszaladtak a házba, Barnabás kivette a kosarat a csomagtartóból, bezárta a kocsit, és a kapu felé indult. Egy szürke bérautó gurult el mellette lassan. A lengyel férfi ült benne. Ugyanazzal a különös mosollyal intett Barnabásnak, majd rálépett a gázra és elhajtott.