Addig nem akart aludni, amíg a férje kint volt az udvaron. Olivia azt gondolta, hogy megvárja Oscart, és majd szépen megbeszélik a dolgot. Nem nagy kaland, hogy veszekedtek. Oscar kellemetlen helyzetbe hozta a barátaik előtt, ő pedig otthagyta a társaságot, és hazament. Mégis mit kellett volna tennie, amikor mindenki Olivián nevetett, mert Oscar Hótehénkének hívta? Állni, és megvárni illedelmesen, amíg mindenki kiröhögi magát? Hótehénke. Menjen Oscar a picsába.
Hajnali kettőkor Olivia nem bírta tovább. Kiment az udvarra, hogy megkeresse. Sejtette, hogy hátul, a málnabokor tövében üldögél egy üveg whiskey társaságában. Ha nagyon dühös, mindig így tesz.
– Haragszol? – kérdezte bátortalanul Olivia.
– Nem – hangzott az elgyötört válasz. – Csak szomorú vagyok.
– Szomorú? – csodálkozott Olvia.
– Igen. Nagyon szomorú. Nem tudom, hol romlott el minden ennyire.
– Hótehénkének hívtál.
– És? Ez ok arra, hogy megalázz a barátaink előtt? Nem érted a viccet?
– Tudod, hogy mennyire küszködök, hogy lefogyjak.
– Hogy jön ez ide?
– Akkor miért hívtál tehénnek?
– Nem hívtalak tehénnek – csattant fel dühösen Oscar. – Kedvesen becézgettelek! Te meg elrohansz, mint egy idióta, csak mert nevettünk egy jót. A viccemen!
– Ne haragudj – suttogta kiszáradt torokkal Olivia. – Azt hittem, gúnyolódsz, amiért nem állt jól rajtam az a fehér ruha.
– Hagyjál most, jó?
***
A kapu hatalmas csattanással vágódott az autó orrának. Olívia felsikoltott. Percekig csak állt és könnyes szemmel meredt a horpadásra. Bízott benne, hogy felébred, és rájön, álmodott. Közben a rémülettel kevert bűntudat súlyos sziklaként nehezedett a mellkasára. Még soha, semmilyen autót nem tört össze, sosem volt balesete. Erre egy szaros kapu benyomja az új kocsija orrát.
Oscar némán nézte a horpadást.
– Nagyon dühös vagy? – szipogta Olivia.
– Nem vagyok dühös – válaszolta fáradt hangon Oscar. – Szomorú vagyok. Nem gondoltam, hogy ha fúj a szél, már nem tudsz beállni az udvarra. Azt hittem, ki tudod támasztani a kaput. Ezek szerint tévedtem.
– Nem tudom, hogy történt…
– Igazán? És miért nem? Te itt sem voltál? Valaki más törte össze a kocsit, ami még ki sincs fizetve?
– Úgy sajnálom.
– A sajnálatoddal nem megyünk sokra. Azt a szerelő nem fogadja el pénz helyett – csóválta rosszallóan a fejét Oscar. – Kurvára szomorú vagyok.
***
– Mit mondott apád? – kérdezte Olivia a nagyobbik fiát. – Nagyon dühös, amiért elvesztetted a snowboard kesztyűjét?
– Azt mondta, nem haragszik, csak szomorú.
– Hja – jegyezte meg gúnyosan Olivia. – Az előfordul időnként. Majd szerzel neki egy másikat. Te jobban tudod, hol lehet ugyanolyat kapni.
***
– Hová mész? – kérdezte Oscar, amikor meglátta a feleségét.
– Vacsorázni két kollégámmal. Ismered őket, Rob és Lee.
– Nem is szóltál – értetlenkedett a férfi.
– Dehogynem – vágta rá határozottan Olivia. – Tegnapelőtt szóltam, hogy ma este programom lesz.
– Azt hittem, valamelyik barátnődhöz mész vagy ilyesmi.
– Úgy volt, de végül egy vacsora lett belőle Robbal és Leevel – mosolygott az asszony. – Baj?
– Bajnak éppen nem baj, csak…
– Tudom, tudom, szomorú vagy. Semmi baj. Dobj be egy whiskeyt és nézz meg valami vígjátékot, meglátod, jobb lesz!