A hatos számú ház
Az ébresztő minden reggel hatkor keltette Noud-ot. A fiatal férfi a napot jógával indította. Neki ez volt a kávé, amitől felfrissült, és készen állt a továbbiakra. A társa, Bernard hét közben fél nyolckor, szombaton és vasárnap pedig kilenc óra után csatlakozott Noud-hoz, hogy közösen megreggelizzenek.
Bernard pontosan ebből a fegyelmezettségből tudta, hogy Noud lesz az igaz társa ebben az életben. Nélküle Bernard még a fejét is elhagyta volna. A férfi képtelen volt egyszerre több dologra összpontosítani. Vagy evett vagy beszélt. Vagy dolgozott vagy zenét hallgatott. Vagy vezetett vagy telefonált. Hiába mondta neki Noud, hogy ez a képesség fejleszthető, Bernard nem akarta magát egy dolognál többel terhelni.
A két fiatal informatikus szülőföldjükön, Hollandiában, egy projekt keretében találkozott egymással, amikor Bernard a szakmai gyakorlatát végezte a Noud által vezetett cégnél. Mindössze egy hónap közös munka elég volt ahhoz, hogy eldöntsék, a jövőben mindent együtt akarnak csinálni. Magyarországon alapítottak vállalkozást, és úgy tűnt az életük egyszerűen tökéletes.
Aztán az egyik bulvárlapban megjelent róluk egy cikk. „Egy meleg páré az év legsikeresebb hazai vállalkozása.” A hasábok között pedig olyan fotókat tettek róluk közzé, amin egymás kezét fogják, illetve egy pléden hasalnak a strandon. Négy ügyfelük azonnal szerződést bontott velük. Noud és Bernard ledöbbent a korábban nem tapasztalt homofóbián, és rövid időn belül döntöttek, elhagyják az országot.
A Kanári-szigetek, azon belül Puerto de la Cruz városa minden szempontból tökéletes helynek bizonyult. A ház még el sem készült, amikor az ingatlanos rábeszélte őket a vásárlásra. A komplexum ideális elhelyezkedése, a medence és a sziget ezen részén található dús növényzet meggyőzte a fiatalokat.
Mivel ők költöztek először, egy kosár gyümölccsel és egy üveg helyi borral köszöntöttek minden újonnan érkezőt. A fogadtatásnak mindenki örült, egyedül Ted húzta össze gyanakvóan a szemöldökét, de mivel éhes volt, nem szólt semmit, csak beleharapott egy banánba. A két férfi mindenkivel nevet és telefonszámot cserélt, mondván, sosem lehet tudni. Ez egy kis lakóközösség, fontos, hogy bármikor el tudják érni egymást. Bár a lakók nem ellenkeztek, rajtuk kívül a többiekkel nem osztották meg a személyes adataikat. Ted a biztonság kedvéért rossz telefonszámot és hamis nevet adott meg, arra az esetre, ha szomszédai valami turpisságra készülnének.
Noud a medence partján jógázott, ami még Ted ingerküszöbét is alig érte el. Egyszer-kétszer fejcsóválva figyelte, ahogy a holland férfi olyan ászanákat gyakorol, amit még néznie is fájt, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Legalább volt rajta kívül más is, aki nem alvással töltötte a fél napot.
Időnként Bernard is kedvet kapott a mozgáshoz, de ő leginkább úszni szeretett. Azt viszont csak este tehette meg, amikor már mindenki elvonult az udvarról. Pontosabban csak tehette volna, ha a házirend nem tiltotta volna az esti fürdést. Bernard így kénytelen volt éjjel tizenegy után kiosonni, hogy néhány hosszt ússzon a csendes, illatos éjszakában. Ted a költözése utáni másnapon természetesen figyelmeztette a férfit, hogy nem lesz ez így jó. Bernard egészen biztos volt benne, hogy a szomszédja csak viccel. Egy percig sem vette komolyan Ted szavait, még akkor sem, ha az igyekezett nagyon szúrósan nézni a vastag szemüvegén át.