Israel minden reggel korán kelt. Nem mintha olyan fontos dolga akadt volna, de jobban szerette a nap nagy részét házon kívül tölteni. Neki is, és házsártos feleségének is gördülékenyebben telt a napja, ha nem volt otthon.
Perla, a hófehér bichon bolognese kutya, érdeklődéssel figyelte a medencében pancsoló francia-amerikai kislány és a szlovák kisfiú játékát. Ha a gazdája engedte volna, akkor valamelyik napozóágyról, egészen közelről nézte volna a gyerekeket.
– Pszt – hasított át holdfényes az éjszakán.
Heidi összerezzent. Eddig még egyszer sem bukott le, hogy a kismedencéhez jár le éjfél után cigizni. Pedig már három hete, hogy beköltöztek az új házba. Amíg a belvárosi albérletükben laktak, nehezebb volt stikában dohányozni, mert a bejárati ajtó folyton csipogott, ha valaki ki- vagy bezárta.
A hangos vita mindenkit az emeleti ablakhoz szegezett. Ez volt ugyanis mindegyik házban az a pont, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a terrakotta színű térkővel kirakott udvarra. Innen jól lehetett látni, ki pihen a nagymedence körüli napozóágyakon, ki lóbálja a lábát a kismedencébe, illetve azt is, ki tereget a teraszán.