– Neve?
– Kedves Barátnőm.
– Foglalkozása?
– Lelki szemetesláda.
– Az meg micsoda?
– Tudja olyan, akit akkor hív fel valaki, ha könnyíteni akar a lelkén.
– Mint valami gyónás?
– Igen is meg nem is.
– Nem értem.
– Bármilyen ventilációt befogadok. Vallomást megcsalásról vagy annak gondolatáról, szomorúságot a nehéz anyagi helyzet miatt, a férj iránt érzett dühöt, az indokolatlan hízás miatti frusztrációt. Ugyanakkor jöhet a dicsekvés is. Arra is nyitott vagyok.
– Olyat is szoktak a lelki szemetesládába önteni?
– Ó, hogyne! Ezek időnként inkább csak vágyak, apró füllentések, de jól esnek a másik félnek.
– Miféle vágyak?
– Például egy igazgatósági kinevezés lehetősége, amit később majd el lehet kummantani. Ilyen a mesés anyagi helyzet, ami nincs, de a másik úgysem tudja meg sosem. Illetve a viszonzott, mesés szerelem, ami csak az illető fejében van, és szintén nem kérhető igazán számon.
– A füllentés mégis mire jó?
– Az egyik legélvezetesebb dolog az ügyfeleim számára.
– Igazán? Felfoghatatlan.
– Pedig egyszerű: a mesélő abban az egy-két órában egy mesevilágban van. Elképzeli a szívének kedves és olyan nagyon vágyott dolgokat, majd úgy mondja el nekem, mintha igaz lenne. Amíg mesél vagy esetleg kivagyi módon dicsekszik, felpezsdül, testét kellemes bizsergés járja át.
– És tudják, hogy ön átlát a szitán?
– Ez a legjobb az egészben; nem érdekli őket.
– Az meg hogyan lehetséges?
– Nagyon egyszerűen. A lelki szemetesláda úgy működik, mint egy igazi kuka. A mesélő csak addig érzékeli a jelenlétét, amíg ráteszi a lábát a képzeletbeli pedálra. Kizárólag ekkor „érintkeznek” egymással. Az ügyfél beledobja a szemetet, majd elsétál. Utána többet nem gondol az edényzetre.
– Hihetetlen…
– Ugyan miért? Ön szokott a konyhai hulladékgyűjtőjére gondolni, amikor épp „nincsenek együtt”?
– Nos, nem, de…
– Látja, ilyen egyszerű ez. Senkit sem érdekel a szemetes tartalma. Nem nézegetjük, nem szagolgatjuk.
A kérdező szeme felcsillan.
– Ácsi! És mi van akkor, ha a kukát ki kell üríteni?
– Olyan nincs.
– Dehogy nincs. Minden szemetes megtelik egyszer.
– Az igaz. Csakhogy az én ügyfeleim ilyenkor egyszerűen keresnek egy másik kukát.
– És önnel mi lesz akkor?
– Semmi. Apránként távozik belőlem a sok szemét.
– Árulja már el, hogy miért csinálja?
– Érdekes történeteket hallok, ráadásul duplán tudok segíteni.
– Duplán?
– Igen. Egyszer az ügyfélnek, egyszer egy másik kukának. Ha az utóbbi panaszkodik, hogy mennyi szemét van benne, bátorítóan megmutatom neki azt, ami bennem van. Egyből új erőre kap.