– Bocsáss meg, teljesen lefőttem az előző edzésen. Csak arra volt időm, hogy gyorsan felrántsak egy másik pólót – szabadkozott sietve Alexandra.
Táncpartnere szemöldöke a homlokáig szaladt.
– Tessék?
– Nem fontos – legyintett a fiatal nő.
– Oké.
A kávéval kevert fokhagymaszagú férfi szorosan magához húzta a kimelegedett, kipirult bőre miatt szabadkozó Alexandrát, aki a következő két percben igyekezett minél messzebb tartani orrát a partnere arcától.
– Hogy van ma, Alexandra?
– Köszönöm doktor úr, remekül.
– Vannak fájdalmai?
– Épp csak egy kicsit.
– Remek, akkor ezek szerint rendben gyógyul a sebe.
– Igen. Bár nem néztem még meg.
A fogorvos nem válaszolt. Felvette a maszkját, beállította a lámpát, kezébe vette a hosszú nyelű tükröt.
– De – folytatta zavartan Alexandra – csak azért, mert undorodom a sebektől. Olyan gusztustalanok.
A férfi homloka ráncba ugrott.
– Mármint – hebegte a nő – nem ez a seb. Ez biztosan nagyon szép, hiszen ön varrta össze – muszáj volt nagyot nyelnie –, és tudom, milyen remek munkát végez másokon.
A fogorvos a combjára ejtette kézfejét.
– Illetve nemcsak másokon természetesen, hanem rajtam is – teljesen kiszáradt a torka. Kétségbeesetten pislogott a köpőcsésze felé, tekintetével poharat keresve, hogy kiigya fenékig, akkor is ha szájfertőtlenítővel töltötték meg. Szerencséjére pár ujjnyi víz volt benne.
– Nos? – emelte újból Alexandra arca magasságába a tükröt.
– M-mire gondol? – dadogta.
– Kinyitná a száját, hogy megnézzem?
– Ho-hogyne.
– Üdvözlöm, egy csomagért jöttem. Úgy láttam az alkalmazásban, hogy már a postán van.
– Kapott értesítőt?
– Nem, de szerintem…
– Jó, várjon, megnézem.
Alexandra nyugtalanul dobolt ujjaival a pulton, amíg a húsz év körüli lány átvizsgálta az aznapi szállítmányt.
– Megérkezett?
– Sajnos még nem. Ha ad egy küldeményszámot, szívesen ellenőrzöm én is, merre jár.
– Nem szükséges, nem sürgős.
– Rendben. Minden nap tizenegy és kettő óra között szállítjuk ki a csomagokat. A kézbesítés reggelén felhívja a kollégám.
– Szuper.
Majd, ahelyett, hogy kisétált volna a hivatalból, gyöngyöző homlokkal újra szükségtelen magyarázkodásba fogott.
– Csak azért ugrottam be, mert azt hittem, már itt van. Nem vagyok türelmetlen vagy ilyesmi. Igazából azt gondoltam, mindenkinek egyszerűbb, ha jövet-menet felveszem én. Úgyis olyan meredek az utcánk. Biztosan nem szeretnek oda felcaplatni.
A fiatal lány kínjában mosolyt erőltetett az arcára.
– Értem. Értesítjük, ha megérkezik a csomag.
– Nagyszerű. De tényleg nem sürgős, csak erre jártam…
Mélyet szippantott a hűs, nyári este illatából. Le sem vette a szemét az égről. Muszáj látnia egy hullócsillagot. Mindenképpen segítségül akarta hívni az univerzumot ahhoz, hogy végre mindenféle mellébeszélés, értelmetlen magyarázkodás nélkül el tudjon menni táncórára, fogorvoshoz vagy bármilyen hivatalos ügyet elintézni. A szülinapi gyertya elfújásakor ezek szerint nem fogalmazta meg elég pontosan a kívánságát.