Egy fiatal fordító őszinte, humoros naplója munkáról, barátságról és váratlan vonzalmakról. Minden bejegyzés ingyen olvasható, hétfőnként új rész.
Emily naplója egy fiatal fordító őszinte, humoros bejegyzéseiből kibontakozó romantikus történet. A munka, a barátai és a váratlan vonzalmak között Emily próbál rájönni, mire vágyik valójában. Minden hétfőn új bejegyzés érkezik – az elsőtől bármikor bekapcsolódhatsz.
Elkészült a bárpultom! Annyira hihetetlen, hogy a múlt héten még csak álmodoztam róla, most meg azon írom a naplómat. Törtfehér, matt felület, négy elegáns, ívelt háttámlás, világosszürke huzatú bárszékkel. Majd szétvet a büszkeség. Egyelőre nem tudok betelni vele.
Micsoda reggellel indult a szabadságom! Hétfőn Ben mellett ébredhettem egy mesés ház gyönyörű udvarára néző, üvegfalú kuckóban. Amikor kicsit magunkhoz tértünk, egy kellemes, frissítő zuhanyzás után visszabújtunk az ágyba, hogy igazán jól induljon a nap. Ben még mindig isteni szerető.
Még most sem hiszem el, hogy vége. Nemcsak a melónak, hanem úgy általában ennek a hétnek. Azt reméltem, hogy pénteken normális időben végzek. A tervem az volt, hogy felhívom Bent, és belenyögöm a telefonba, mennyire kívánom. Ő persze azonnal hozzám rohan, és a lakás minden pontján magáévá tesz. Ehelyett éjfél előtt tíz perccel, kibőgött szemmel sikerült elküldenem az utolsó anyagot. Fáradt voltam, dühös, és úgy sajnáltam magam, hogy semmire sem vágytam. Vetkőzésre a legkevésbé.
Amíg le nem zárul a projekt, nem találkozunk Bennel, csak telefonon beszélünk. Pár nap, és vége a hajnalig tartó munkának, a kialvatlanságnak meg a folyamatos stressznek. Persze még jutott egy kis balhé a végére: a telekomnál is elszámolt valaki valamit, így az utolsó két hétre másfélszer annyi anyagot kapok, mint amiben eredetileg megállapodtunk.
Mark szerint nincs olyan, hogy megérzés. Szerinte annak van folyton valamilyen rossz előérzete, aki amúgy is „minden szaron nyomorog”. Innentől az már nem egy adott eseménnyel kapcsolatban felbukkanó baljós gondolat, hanem a szokásos „önmarcangolós szarság”, amire ráfüggött az illető. Mármint a nő. A férfiak nem bonyolítják az életüket.
Nagyon úgy tűnik, hogy igazi, felnőtt kapcsolatom van. Igaz, elég nagy köztünk a korkülönbség. Sikerült a szerződésből kiderítenem, hogy negyvennégy éves. De talán jobb is így. Vannak boldog párok, akik között még ennél is nagyobb a korkülönbség. Gyerekkel meg mindennel.
Semmi sem fontos abból, ami a múlt héten történt. Csak az, hogy szerdán este összeszedtem minden bátorságomat, és üzentem Bennek.
A múlt heti őrült munkatempó, a bizonyítani akarás és a nem alvás megtették a magukét: mindkét szemem begyulladt. Egyszer belenéztem a tükörbe, és az elég is volt. Megígértem annak a szerencsétlen nyomorultnak odabent, hogy békén hagyom, felé se nézek.
Vasárnap rossz előérzettel feküdtem le. Hajnali háromig dolgoztam, de amint megnyomtam a küldés gombot, összeszorult a mellkasom.
Még sosem volt visszatérő álmom. Pláne nem olyan, amitől leizzadva, remegve ébredek fel. Ismertem olyat, akit egy gonosz vigyorú nyúl és egy zsiráf követett heteken át álmában.