Ludmilla a macaronrecept fölé görnyedve támaszkodott a konyhapultnál. María-José az ételszínezékeket rendezgette.

Viktoria ingerülten járkált fel-alá a parkolóházban. Életében először nem tudta, mire számítson. Kicsúszott a kezéből az irányítás.

Dajana hátrakulcsolt kézzel állt az erkélyajtó előtt, és az alatta elterülő kilátásban gyönyörködött. Timothy a konyhában csörömpölt a poharakkal.

Dajana elszántan, emelt fővel, hátrafeszített vállakkal sietett Viktoria házához. Elege volt már az egész cirkuszból, le akarta zárni a rémálomba illő történetet. Hatalmas gombóc feszült a torkában, de nem lassított.

Carlos gondosan körülnézett az udvaron, majd becsukta a teraszajtót. Elfordította a kulcsot a zárban, és intett Estebannak, hogy kövesse az emeletre.

– És mit akartok, mit tegyek? – kérdezte Dajana, nyugalmat erőltetve magára.

Timothy egészen közel lépett hozzá. Dajana ösztönösen hátrébb hajolt.

Dajana meg sem próbálta elrejteni dühét. Mindhárom férfitól tisztes távolságra helyezkedett el.

A három férfi némán kapaszkodott felfelé a fülledt, sötét lépcsőházban. Noudot – ahogy minden alkalommal, amikor Timothyhoz jött – újra elfogta az undor.

– Fáradjatok ki a medence mellé, ott vár benneteket mindenféle finomság.

Bernard csak ekkor vette észre az udvaron felállított kerek asztalokat és a földig érő, fehér terítővel borított tálalót.

– Meglepetés! – kiáltotta egyszerre a huszonöt vendég.

Bernard ijedtében lemerevedett, majd reflexből széles mosolyra húzta a száját. Ide-oda kapkodta a fejét a zsúfolt nappaliban, igyekezve felmérni a helyzetet.