Dajana hátrakulcsolt kézzel állt az erkélyajtó előtt, és az alatta elterülő kilátásban gyönyörködött. Timothy a konyhában csörömpölt a poharakkal. A lakásban nyoma sem volt a korábbi feszültségnek. A nap sugarai vidáman táncoltak a kristálycsilláron és az üveg asztalon. Időnként langyos, óceáni fuvallat suhant végig a nappalin.
– Citromot vagy narancsot tehetek az italodba? – kérdezte Timothy.
– Mindkettőt – válaszolta Dajana gondolkodás nélkül.
Halk nevetés hallatszott a konyha felől. Dajana szája is halvány mosolyra húzódott. Csak a nyakán lüktető ér árulkodott a lelkiállapotáról, de egy laza fejrázással az is eltűnt. Haja puhán rejtette el a világ elől.
– Na, mesélj – szuszogta türelmetlenül Timothy, amikor elkészült a koktélokkal.
Dajana mesterkélt mozdulattal elvette azt a poharat, amelyben citrom- és narancskarika is úszott. Épp csak megemelte, biccentett, majd aprót kortyolt.
– Sikerült józan belátásra bírnom. A háza jelenlegi piaci értékének a kétszeresét kérte. Ted vagyonát tekintve ez nem sok. Azok után, hogy kisemmizte az apját, meg pláne.
Timothy ide-oda ingatta a fejét.
– Szép munka. Ugyanannyit kapsz te is, ahogy megbeszéltük. És aztán elfelejtjük egymást. Noudnak és Bernardnak legfeljebb köszönsz.
Dajana nyaki ere majdnem szétrobbant. Óvatosan bólintott.
– Pontosan.
– Ha egyszer az életben eszedbe jutna fecsegni nekik, férjestől mész börtönbe. A fiad meg nevelőszülőknél landol.
– Nem kell emlékeztetned.
– Holnap megkapod a pénzt. Ott lesz, ahová Ted eddig is tette neked.
Dajana lassan felé fordult. Fejét oldalra biccentette, és hunyorogva mosolygott az izzadságtól csillogó homlokú, pufók arcú férfira.
– Szóval te vagy a főnök…
Timothy igyekezett megőrizni az önuralmát, de a váratlan dicséret majdnem szétfeszítette a mellkasát. Fölényes mosoly jelent meg a szája sarkában.
– Nos, jobban szeretek afféle koordinátorként gondolni magamra.
– És ők? – vonta fel játékosan a szemöldökét Dajana. – Ők vajon tudják, hogy a te kottádból játszanak?
Halk nevetés bukott ki Timothy száján. Hüvelykujja körme szórakozottan végigszaladt a gyöngyöző homlokán.
Dajana tekintete ismét a távolba siklott.
– A fene gondolta, hogy a hatóságok is így túlbonyolítják a dolgokat, és egymás háta mögött kötnek alkut.
– A hatóságok… – kuncogott Timothy. – Na, igen. A hatóságok már csak ilyenek.