Calle la Rosa 22. – 110. rész
Ludmilla a macaronrecept fölé görnyedve támaszkodott a konyhapultnál. María-José az ételszínezékeket rendezgette.
Calle la Rosa 22. – izgalmas, szövevényes történetek egy lakóközösség életéről. Könnyed, szórakoztató sztorik Sonja Blonde blogján.
Ludmilla a macaronrecept fölé görnyedve támaszkodott a konyhapultnál. María-José az ételszínezékeket rendezgette.
Viktoria ingerülten járkált fel-alá a parkolóházban. Életében először nem tudta, mire számítson. Kicsúszott a kezéből az irányítás.
Dajana hátrakulcsolt kézzel állt az erkélyajtó előtt, és az alatta elterülő kilátásban gyönyörködött. Timothy a konyhában csörömpölt a poharakkal.
Dajana elszántan, emelt fővel, hátrafeszített vállakkal sietett Viktoria házához. Elege volt már az egész cirkuszból, le akarta zárni a rémálomba illő történetet. Hatalmas gombóc feszült a torkában, de nem lassított.
Carlos gondosan körülnézett az udvaron, majd becsukta a teraszajtót. Elfordította a kulcsot a zárban, és intett Estebannak, hogy kövesse az emeletre.
– És mit akartok, mit tegyek? – kérdezte Dajana, nyugalmat erőltetve magára.
Timothy egészen közel lépett hozzá. Dajana ösztönösen hátrébb hajolt.
Dajana meg sem próbálta elrejteni dühét. Mindhárom férfitól tisztes távolságra helyezkedett el.
A három férfi némán kapaszkodott felfelé a fülledt, sötét lépcsőházban. Noudot – ahogy minden alkalommal, amikor Timothyhoz jött – újra elfogta az undor.
– Fáradjatok ki a medence mellé, ott vár benneteket mindenféle finomság.
Bernard csak ekkor vette észre az udvaron felállított kerek asztalokat és a földig érő, fehér terítővel borított tálalót.
– Meglepetés! – kiáltotta egyszerre a huszonöt vendég.
Bernard ijedtében lemerevedett, majd reflexből széles mosolyra húzta a száját. Ide-oda kapkodta a fejét a zsúfolt nappaliban, igyekezve felmérni a helyzetet.