Dajana, miközben a medencében lubickoló Fabiant figyelte a teraszra nyíló nappali ajtajából, idegesen kocogtatta a körmeit az üvegen. A doboz, amibe gyűjtötték a pénzt, amit Adrian feketén megkeresett, két napja üresen állt.
– Szép volt, María José – bólintott elismerően Carlos, amikor látta, hogy a nő és Günter öleléssel búcsúztak egymástól.
– Micsoda?
– Hogy megbocsátottál neki.
– Annak a mocsoknak, aki a kutyám életére tört? – csattant fel. – Soha az életben nem felejtem el, amit tett!
– Egy percig se aggódj María José – nyugtatta jó barátját Carlos. – Majd én kiderítem, ki az a megátalkodott, aki bántotta Perlát. – Megköszörülte a torkát. – Az én kapcsolataimmal – emelte fel a hangját, hogy mondanivalója biztosan elérje Ted ablakát – ma estére meglesz a tettes.
A placcsanásra és az azt követő kétségbeesett nyüszítésre María José rémülten ugrott ki az ágyából. A félelemtől és az aggodalomtól magánkívül rohant le a lépcsőn, majd ki az udvarra. Perla reszketve, sokkos állapotban állt a holdfényben.
A veszekedést senki sem tudta komolyan venni, noha feltehetően az volt. Még Ludmilla, a házsártos, idős, német asszony kiváló minőségű, svájci fogsora is előbukkant a néma nevetéstől, amint az emeleti ablak mögül figyelte az eseményeket.
A Calle la Rosa 22. legszerencsésebb fekvésű háza kétségkívül a nyolcas számú volt, mégis az kelt el utoljára. Csakúgy, mint az egyesbe, ide is csak egy oldalról lehetett belátni, de ez még a nagymedencéhez is közel volt.
A legelső dolog, amelyet Carlos, az idős kanári férfi vásárolt az új házba, a grill volt. Nem is akármilyen. Kisebb vagyonba került, és talán túlzásnak is tűnhetett a méreteivel. A terasz egyik felét egy az egyben elfoglalta. Miután egyedül élt, egyáltalán nem zavarta, hogy a ruhaszárító már nem fért oda.
Az ébresztő minden reggel hatkor keltette Noud-ot. A fiatal férfi a napot jógával indította. Neki ez volt a kávé, amitől felfrissült, és készen állt a továbbiakra. A társa, Bernard hét közben fél nyolckor, szombaton és vasárnap pedig kilenc óra után csatlakozott Noud-hoz, hogy közösen megreggelizzenek.
Az összeg, amely három kétgyermekes család kényelmes megélhetéséhez is bőven elegendő lenne, minden hónap második napján érkezett Ted számlájára. Ilyenkor, amikor a férfi elolvasta a banktól kapott értesítést, mindig büszke mosolyra húzódott a szája.
Emily visítva vetette magát a nagymedencébe. Az apja végre megengedte neki, hogy karúszóval abba is bemehessen, ne csak a kicsibe. Igaz, hogy csak rövid időre, addig, amíg a felnőttek meg nem érkeznek.