Sok pénz. Még több munka.
Hétfőn reggel gyalog mentem be az irodába. A hideg csípte az arcomat, és a csuklómon át felkúszott egészen a tarkómig. Belekotortam a táskámba, hogy eltettem-e mégis a kesztyűmet, de ahogy sejtettem, nyoma sem volt. Gyűlölöm szegényt. Amennyire lehetett, belegyömöszöltem a kezem a zsebembe, de a szövetkabátom széles, varrott ujjait nem erre tervezték. Legalább gyorsabban szedtem kicsit a lépteimet. A kardio fontos harminc év alatt is.
Három kolléganőmmel egyszerre értünk az irodaház bejáratához. A hatodik emeletre felérve végre kezdett visszatérni az élet az ujjaimba. Mivel ők nem részesei a telekom projektnek, nem újságoltam el nekik a hírt. Különben is, hadd jelentse be a főnökasszony. Úgyis a saját érdemének tekinti.
Brigitte a recepciós pult mellett állt szokatlanul élénk rózsaszín, rövid ruhájában és fehér, magas szárú csizmájában, mint egy görkoris Barbie – csak a platinaszőke haja volt egy kicsit rövidebb. Thessa üvegfalú irodájában már égett a lámpa. Ő maga a tárgyalóban az ovális asztal végén várt bennünket pezsgővel, macaronnal és az izgalomtól kipirult arccal. Dús, vörösszőke hullámai szalonfrissességgel omlottak a vállára, zöld macskaszemében lobogott a láng.
Épp csak felakasztottuk a kabátjainkat a hat íróasztalos irodában, amikor Brigitte pezsgőspoharakkal megrakott tálcával lépett ki a konyhafülkéből. A következő pillanatban Thessa már ki is rántotta a dugót.
– És az ikrek? – kérdeztem.
Thessa magasra emelte a poharát.
– Felmondtak – jelentette ki túlzott lelkesedéssel.
A pohár megcsusszant a kezemben. Oda kellett kapnom a másikkal is, hogy ne ejtsem el.
– Hogy mi?
Thessa nagyot rándított a vállán.
– Ez van. Nélkülük megyünk tovább.
A többiek zúgolódni kezdtek. Thessa, mint akinek hirtelen eszébe jutott, hogy mégiscsak ő a főnök, és meg kellene válogatnia a szavait, mesterkélten köhintett párat, majd végignézett rajtunk.
– Oké, én sem így terveztem, de mindenre van megoldás.
A másik három fordító kollégám megdermedt Thessa kijelentése hallatán. Harapni lehetett a közénk ereszkedő jeges feszültséget. Túl jól ismerjük már Thessát. És a többiek nem vállalták, hogy részt vegyenek a telekom projektben, csak az ikrek és én. Attól rettegtek, hogy Thessa bele akarja őket kényszeríteni.
Főnökasszonyunk, mintha csak élvezné a vibráló pánikot, hosszan, merengve nézett maga elé. Csücsörítette a száját, intenzív gondolkodást színlelve. Mintha nem ismernénk már jól ezt az álarcát. Thessa ekkor már nemcsak túl volt az ötletelésen, a végső döntést is rég meghozta.
– Oké – közölte hirtelen. – Először is koccintsunk a sikerre, és a pénzre, amit ezzel a melóval keresünk. Ebből lesz karácsonyi bónusza mindenkinek – nyomta meg az utolsó szót jelentőségteljesen.
Brigitte túlzott lelkesedéssel, Thessa ördögi szemvillanással, mi fordítók pedig bizonytalan mosollyal tartottuk magunk elé szépen csilingelő kristálypoharainkat.
Túl sokáig nem kellett izgulnom, hogy kiderüljön, Thessa mit forgat a fejében. Ezúttal nem az irodájába hívott. A tárgyaló ajtaját csukta ránk. Szerintem ilyenkor attól fél, hogy a többiek leolvassák a szájáról, amit mond. Magából indul ki. Ő is ezt tenné, ha valaki tőle elzárkózva, egy üvegfalú irodában tárgyalna.
– Vállald be az ikrek részét.
– Thessa, ne már…
– Ugyan, Emily, legyünk őszinték. A lányok amúgy is elég gyengén muzsikáltak. Baromi lassan dolgoztak.
– Az rendben, de minden, amit más megcsinál, azt nekem nem kell.
– Figyelj, én alaposan átnéztem este a projektet. Egy ember simán elviszi. Némi túlórával…
– Némi túlórával? Két másik ember munkáját?
Thessa mindkét kezével dobolni kezdett az asztalon. Acélkék körmei úgy pörögtek a lakkozott fán, mint valami kereplő. Testét majd szétfeszítette a benne tomboló energia és a tenni akarás.
– Ne csináld, Emily – nyögte az izgalomtól elfúló hangon. – Olyan lesz, mint egy vizsgaidőszak, csak egy köteg pénzért. Megkapod a fizetésüket erre az időszakra.
Előrebuktam. Az alkarom tompán zuhant az asztalra. Az állam is kis híján ott koppant.
– Micsoda?
Thessa szemében felcsillant a remény. Ajkait beszippantotta, szinte teljesen eltűntek. Majd magabiztosan hátradőlt, és a szék támlájához préselte magát.
– Így már jobban hangzik, ugye? – kérdezte, visszanyerve az önuralmát.
Tenyere mozdulatlanul pihent a karfán. Én viszont fészkelődni kezdtem.
– De mégis, hogy képzeled? Nem adhatod csak úgy…
– …azt majd én megoldom – legyintett. – Egy kis bónusz itt, egy kis jutalom ott, és hever pár készpénzes számla is a fiók mélyén.
Az arcomba temettem a kezem. Nem akartam, hogy Thessa lássa, milyen hatással van rám a tripla fizetés gondolata.
Lábujjaim fékezhetetlen táncot jártak a csizmámban. Akárhogy is nézem: ez kurva sok pénz.
Óhatatlanul felvillant előttem a felújításra váró fürdőszobám képe. A dupla mosdókagyló, amit nemrég láttam a bútoráruházban. Az állítható hőmérsékletű törölközőszárító. Azok a gyönyörű csapok…
A szívem vadul verte az ütemet a fülemben.
– Adj egy napot – lihegtem.
Nem néztem rá. Nem akartam látni a diadalittas vigyorát.
Kisiettem a konyhába, és nagyot húztam a pezsgősüvegből.
Még aznap estére összehívtam a válságstábot, hogy alaposan megvitassuk az előnyöket és a hátrányokat. Nem is tudom, tényleg, mire számítottam. Mark és Sofia rezzenéstelen arccal nézett rám, amikor előadtam a dilemmámat: sok pénz rengeteg munkáért, vagy elég jó pénz kevesebb melóval. Csakhogy az időérzékét rendszeresen elveszítő informatikus és a heti két ügyeletet vállaló állatorvos számára a túlóra és a magas fizetés az élet természetes velejárója. Nem is értették, min problémázok. Adele sem. Csak ő egészen másként közelítette meg a kérdést. Idegesen túrta a haját, miközben hallgatta, amit magyarázok.
– És te ezen gondolkodsz, baszki? – csattant föl. – Mit nem adnék egy ilyen lehetőségért! Konkrétan: kurva irigy vagyok most. Mikor fogok én annyit keresni, mint ti?
– Szakvizsgával a kezedben és saját praxissal. Belátható időn belül – vágtam rá.
Kurtán legyintett.
– Jussunk el odáig. – Lehajtotta a pohár vizet, majd a pulóvere ujjába törölte a száját. – Komolyra fordítva a szót: eddig is tudtad, hogy húzós lesz a következő félév. Most majd még keményebb lesz. De csak hat hónap. Ne húzd az időt holnapig. Írd meg neki, hogy vállalod.
Eszem ágában sem volt még az este üzenni Thessának. Hagytam, hadd főjön a feje másnap reggelig. Ő cserébe úgy tett, mint aki már előre tudta a válaszomat.