Tizenöt perc szünet

Noud kelletlenül vonszolta fel magát a hatodik emeletre. Összeszorította a száját, hogy még véletlenül se szólaljon meg. Abban az állapotában kizárólag nyafogni és szitkozódni lett volna képes.

– Carlos turbó fokozatra kapcsolt – kuncogott Noud.

Ha valami fontosat kellett megbeszélniük, a két férfi rendszerint a konyhába húzódott, ahol kisebb volt az esély, hogy kihallgatják őket.

A Viktoriának írt fenyegetések konfettiként repkedtek a lakók körül.

– Ki írt neked ilyen aljasságot, Viktoria? – kérdezte elhűlve Pauline.

– María Joséra, Tedre és rád gondoltam – válaszolta szenvtelen hangon a német családanya.

Ezen a vasárnap reggelen a madarak szokatlanul hangos csicsergéssel ébresztették a Calle la Rosa 22. számú komplexum lakóit. Valami különös, láthatatlan kéz ugyanarra az időpontra állította a nyolc ház tulajdonosainak és bérlőinek belső ébresztőjét.

– Nos, mi legyen Ludmillával – kérdezte Noud.

– Hogy érted?

Noud rátette a fedőt a lábasra, majd elzárta a sűrű szósz alatt a villanytűzhelyt. Lassan megfordult, és a konyhaasztalnál üldögélő Bernard szeme közé döfte a tekintetét.

Viktória számára a legnagyobb problémát az okozta, hogy fogalma sem volt róla, ki küldhette az üzenetet. Pontosabban több ember is állhatott a kemény szavak mögött. Günternek persze nem szólhatott, mert a férfi azonnal telekürtölte volna a komplexumot, felelőst keresve.

Azon az éjjelen, pontosabban hajnalon három férfi küzdött azzal, hogy Viktoriát elhessegesse a gondolataiból. A német nő egyszerre lejtett kissé közönséges táncot Adrian, Rob és Günter fejében. Míg az előző kettőt felizgatta, az utóbbit feldühítették a tolakodó képek.

Mint a futótűz, úgy ragadt a vibráló feszültség egyik lakóról a másikra. Nem kellett sok, hogy mindenki a bárpultként funkcionáló műanyag asztalnál keressen valamiféle gyógyírt.

Carlos morcos képpel tett-vett a grill körül. Semmi dolga nem volt már vele, minden készen állt, hogy a húsok rákerülhessenek a rácsra. Mégis muszáj volt lefoglalnia magát valami látszólagos tevékenységgel.

– Minek ez a felhajtás, Pauline?

– Az évet búcsúztatjuk, az Isten szerelmére – válaszolta kurtán a felesége, miközben tökéletesre igazította férje nyakkendőjét.