– Minek ez a felhajtás, Pauline?
– Az évet búcsúztatjuk, az Isten szerelmére – válaszolta kurtán a felesége, miközben tökéletesre igazította férje nyakkendőjét.
– Nem túlzás ez?
– Majd meglátod, hogy nem az.
– A többiek pólóban és mezítláb mennek a buliba.
– Csak az előkészületek alatt voltak játszós ruhában. Figyeld meg: a partyra mindenki kiöltözik. Egyik feleség sem fogja hagyni, hogy strandgatyában jelenjen meg a férje a vacsorán. Főleg, miután azok a legjobb göncüket veszik fel.
– A hátsó udvarra?
– A szilveszteri buliba!
Pauline ezzel le is zárta a vitát. Felsietett az emeletre, hogy kivasalja a kislányok új, egymáshoz illő ruhácskáját.
– Hadd lássam, miben akarsz menni? – kérdezte szigorúan Dajana.
– A krémszínű, lenvászon szettre gondoltam, amit még az olaszoktól vettünk. Abban úgy nézek ki, mint egy sikeres vállalkozó.
– Mindenki tudja, hogy jelenleg karbantartó vagy. Kiröhögnek, ha többnek akarsz látszani. Szerintem gyere valamelyik jobb sportnadrágodban és egy sötétkék, galléros pólóban. Azzal nem lőhetsz mellé.
Adrian bólintott. Amúgy sem izgatta a kinézete. Viktoria fenekére és melleire volt kíváncsi. Remélte, hogy a nő valami mélyen dekoltált ujjatlanban és rövid, szűk nadrágban jelenik meg.
– Nem lesz ez egy kicsit sok? Vagyis kevés?
– Ne vágj már ilyen savanyú képet, Günter! Mégis hogyan öltözzek ilyen hőségben? – háborgott Viktoria férje elnyúlt arca láttán. – Nadrágkosztümöt kellene húznom a medence partjára?
– Szerintem van a rikító rózsaszín miniruha és a kosztüm között valami elviselhető átmenet.
– Mint például?
Viktoria szigorúan, csípőre tett kézzel várta a választ.
– Mondjuk az a csinos, világosbarna ruhád a rózsaszín pöttyökkel. Az nemcsak elegáns, hanem nyárias is.
– És a bokámig ér.
– Az részletkérdés.
– Igazán?
Az asszony összeráncolt szemöldökkel fúrta a tekintetét a férje velejéig. Nem értette, mi ütött az egyébként sosem féltékenykedő családapába.
– Tényleg nem értem, miért kell feneket villantó miniruhában menni a szomszédaink közé.
– Az nem zavar, ha bikiniben látnak?
– Az más.
– Mégis miben?
– Nem tudom, de tudod mit? Abban jössz, amiben jól érzed magad. Elmondtam a véleményemet, de ennyi. Nem fogok ezen is vitatkozni.
– Is? – értetlenkedett Viktoria.
– Neked nem tűnt fel, hogy mostanában többször szólalkozunk össze?
– Csak te vagy az, akinek folyton van valami baja. Főleg a barátnőimmel.
– Na jó – legyintett Günter ingerülten –, inkább előre megyek, majd jössz, amikor akarsz.
A férfi meg sem várta a választ. Felkapott egy pácolt húsokkal megpakolt tálat, és elindult a medence felé.
Viktoria visszaakasztotta a rózsaszín holmit a szekrénybe. Mégsem tartotta jó ötletnek. Helyette egy piros, mélyen dekoltált csipke miniruhát vett elő. Az jobban illet az aktuális hangulatához.
– Gondolkodtál már azon, mit vegyünk fel?
– Szerintem nem kell túlbonyolítani, Bernard. Ez egy közönséges grill party.
– Oké, de mi szerveztük. Csak ki kellene tűnnünk a tömegből.
– Mégis mivel szeretnéd ezt elérni?
– Elég, ha egymáshoz passzoló ruhát veszünk fel. Te bordó shortot és krémszínű, rövid inget, én pedig fordítva: bordó ing és krémszínű nadrág. Mit szólsz?
Noud megvonta a vállát.
– A többiek úgyis mind fürdőgatyában jönnek félmeztelenül. Legalább mi adjuk meg a módját.
– Szerintem is. Ez ráadásul igazán egyedi ötlet.