Tizenöt perc szünet

A komplexum lakói már délelőtt hozzáfogtak a készülődéshez. Noud és Bernard Carlos grillsütőjét készítette elő a medence közelében.

– A fűre tegyük vagy a kőre? – morfondírozott Noud.

– A kőre. Nem tenne jót a pázsitnak.

A világ szélsebesen forgott, és fények cikáztak a sápadt asszony szeme körül. A bőrén egyszerre érezte az égető napsugarakat és a belülről áradó hideg reszketést. Tarkóján izzadságcseppek jelentek meg, miközben a tenyere jegesre hűlt.

Perla boldogan rohangált körbe-körbe a medence partján. María José épp egy újabb sírógörccsel küzdött a teraszán. A kinti asztal alatt talált fél macaron eszébe juttatta a borzalmas szakítást és Carlos rettenetes hiányát.

Ludmilla sok mindenhez értett, de a szerelmi bánatokhoz nem. Most pedig ott ült a nappalijában María José, kivörösödött képpel, jajveszékelve.

– Én csak neked akartam jót – óbégatta megállás nélkül.

A megbocsátás nem tartozott Carlos erősségei közé. Különösen akkor, ha nő is érintett volt a dologban. Akár így, akár úgy. María José tettét pedig nem tudta másként értékelni, mint súlyos árulásként. Szeretője kijátszotta, bolondot csinált belőle.

– Hoztam egy kis macaront – búgta María José Carlos fülébe.

Ez pedig egyet jelentett: a nyugdíjas cukrásznak hancúrozni támadt kedve. Az idős asszony túl szégyellős volt ahhoz, hogy nyíltan kimondja intim vágyait.

– Barátném? – kocogtatta meg az üveglapot Dajana a német család kerti asztalán. – Itthon vagy?

A kinyíló teraszajtóban azonban nem Viktoria, hanem Günter állt.

– Segíthetek? – kérdezte a férfi kurtán.

– Viktoriához jöttem – mosolygott Dajana.

A lányok visítása Pauline idegeit is megdolgozta. Csukott szemmel feküdt a napozóágyon. Az alacsony rattan lábtartó reggel óta kerti éjjeliszekrényként funkcionált, amire a ház asszonya palackozott vizet és fájdalomcsillapítót készített.

Viktoria alig várta, hogy elmondhassa Günternek, amit megtudott a szlovákokról. A férfi végre megnyugodhat, ő pedig barátkozhat. Egy könyvelő-vállalkozó házaspár ellen nem lehet a férjének sem kifogása, noha megértette az aggályait.

Ludmilla és María José az idős német asszony emeleti hálójából figyelte a szorgosan takarító nőket.

– Miért csinálják ezt? – értetlenkedett a cukrász.

– Mert túlreagáltad – válaszolta közönyösen Ludmilla.