Vera nem fogja vissza magát
Lara elgondolkodva nézte a falon lévő rose gold keretes órát.
– Nem úgy volt, hogy kilencre jön valaki hozzám? Vagy elnéztem?
Miának bele sem kellett néznie az időpontfoglalóba.
– Vera jön pedikűrre. Rácsörögjek?
– Nem kell. Sosem szokott késni. Végül is csak öt perc… biztos nyomós oka van.
Alighogy kimondta, Vera magas, sportos alakja megjelent az ajtóban. Sietve nyitott be, magával hozva a májusi délelőtt napsütötte illatát.
– Bocsánat, baszki. Elkapott az egyik kis köcsög apuka – hadarta. – Tudod, a csöcsbámulós, akit már meséltem.
Lara sűrűn bólogatott, miközben szélsebesen pörgette az emlékeit. Vera történeteiben mindig volt legalább egy „köcsög apuka”. Némelyik csöcsbámulós, mások seggméregetők, sőt akadt már tökfogdosós is.
– Miután végeztünk a kislánnyal a fejlesztésen, ahelyett hogy örült volna, milyen ügyesen dobja végre a labdát a kosárba – folytatta emelt hangon –, és neki gratulálna… baszod… a csöcsömnek duruzsolja az a seggfej, hogy végre süt a nap. Most komolyan, normális az ilyen?
Táskáját indulatosan dobta az ajtó melletti kétszemélyes kanapéra. Mia összerezzent a puffanástól.
Lara némán intett Verának, hogy foglaljon helyet. A meleg, pezsgő lábfürdő már bekészítve várta.
Mindenki tudta, hogy a magas, szabadszájú gyógytornásznak kell pár perc, amíg kiventilálja magát. Addig nem érdemes megzavarni. Egy-egy bólintás, biccentés elég, hogy tudja: figyelnek rá, törődnek vele, és kíváncsian hallgatják.
– Most is mindegyik körmöm más színű legyen, baby – váltott hirtelen hangnemet. Lábujjait élvezettel mozgatta a vízben. – A gyerekek imádták. Főleg a kis csajaim. Keressünk valami neonos színeket, hadd örüljenek a változatosságnak.
Mia halványan elmosolyodott, és Nicóra nézett. Ha kedvenc vendéget kellett volna választania, gondolkodás nélkül Verára szavazott volna. Mert amilyen hévvel, válogatás nélkül szidta a férfiakat, olyan szeretettel és rajongással beszélt a pácienseiről. Hosszú körmondataiban békésen megfért egymás mellett a „drága kis bogaram” és a „nyomorult faszkalap”.
– Hű, baby, ez de jó – nyögte, majd lehunyta a szemét.
Néhány percig némán élvezte a kényeztetést. Légzése lassan lecsillapodott, ziháló mellkasa megnyugodott. Nico, Mia és Lara szinte visszafojtott lélegzettel várták, hogy a vendég akklimatizálódjon. Végül Vera egy mély, hangos sóhajjal jelezte, hogy megnyugodott, és készen áll a megszokott, kellemes csevegésre.
– Szóval – kezdte újra, immár lassan, sztorizgatva –, ez a csöcsbűvölő amúgy fent van az egyik randiappon is. Mert amúgy jó kis faszi, jó izmos – felemelte és behajlította az egyik karját, hogy demonstrálja a mondandóját –, csak egy bunkó. Az asszisztensemet is csorgó nyállal bámulja, pedig az aztán elöl deszka, hátul léc. Úgy tűnik, ezt a fickót nem zavarja, kiszolgálja magát. Odaképzel valamit, amit aztán „néz”.
Lara finoman az ölébe vette Vera lábát.
– Vigyázz vele, baby, a múltkor nagyon megkapirgáltad – ingatta meg a sarkát a térdén.
– Vigyázok, nem reszelem le annyira – válaszolta magától értetődően Lara.
Kinyílt a szalon ajtaja, és a masszőr, Gael lépett be rajta. Magas, csontos testén enyhén lógott a fehér pamutpóló, és a kissé áttetsző, krémszínű lenvászon nadrág. Mia két kézzel nyúlt át a pult fölött, hogy üdvözölje a szűkszavú, szórakozott tekintetű férfit.
– Gael – lelkesült fel Vera –, de jó, hogy látlak. Lassan elmúlnak a kék-zöld foltjaim, amiket a múltkor okoztál a csontos ujjaiddal – szúrta oda finom gúnnyal. – Hamarosan újra készen állok, hogy meggyötörj.
A férfi halványan elmosolyodott.
– Nem úgy volt, hogy lila és fekete foltjaid lettek? – kérdezte tettetett bizonytalansággal. – Vagy azok már kék-zöldek? Csak hogy tudjam, mire képesek ezek az ádázak – lengette meg hosszú ujjait.
Vera elnevette magát.
– Akkor is rohadtul fájt mindenem. Meg visszhangzott a fülemben, ahogy ropogtattad a csontjaimat. Rémálmaimban ne jöjjön elő az a hang…
– Pedig az nagyon jót tesz. Főleg neked. Egész nap ott guggolsz, hajolsz a gyerekek mellett.
– A ropogtatásról lemondok, de egy hatvanperces teljes testmasszázsra beírsz, Mia?
Mia szokás szerint az asztal lapjához ütögette az egeret, majd néhányat kattintott.
– Kész is. Jövő héten szerdán, ugyanígy, mint ma, kilencre jöhetsz.
– Remek. Aznap remélem, nem a csöcsbámulós apuka hozza a kislányt, hanem az exneje. Az se sokkal értelmesebb a volt férjénél, de legalább nem a bimbóimat nézi.