Gael készségesen tárta szélesre az ajtót Dolores előtt. Az idős asszony mosolyogva biccentett.

Mia undortól eltorzult arccal köhécselt párat, majd indulatosan becsukta a szalon ajtaját. Arra ügyelt, hogy ne csapódjon be, de a nemtetszését képtelen volt magában tartani.

Nico feszülten dobolt a recepciós pulton. A mellkasa és a válla görcsösen megfeszült. Ez sohasem jelentett jót. Gyerekkora óta innen tudta: baj közeleg.

Rosita kipirult arccal, izgatott mosollyal lépett be a szalonba. Csillogó szeme mohón pásztázta végig a helyiséget.

Niko kis híján elejtette a keverőtálat, amikor kilépett az apró fülkéből, és meglátta az égett narancs hajú, könnyű, virágos ruhát viselő fiatal nőt.

Lara elgondolkodva nézte a falon lévő rose gold keretes órát.

– Nem úgy volt, hogy kilencre jön valaki hozzám? Vagy elnéztem?

Mikor Dolores még csak a lépcsőn haladt lefelé, Lara már a szalon előtti kis asztalkára készítette a kávéscsészét és a kekszes dobozt.

– Kávé és gyömbéres keksz? – szuszogta Dolores. – Mia megint sűrűn osztotta be Nico programját.

– Mia, baszki, nem hiszem el, hogy megint csak egy órát hagytál a két öreglány között – lépett be a szalonba Nico köszönés nélkül. Vastag, a hajánál jóval sötétebb szemöldökét haragosan ráncolta. Mia sipítva kapkodott levegőért.