You are currently viewing A szalon – 5. rész

A szalon – 5. rész

Nyögések menetrend szerint

Rosita kipirult arccal, izgatott mosollyal lépett be a szalonba. Csillogó szeme mohón pásztázta végig a helyiséget. Egyik kezével a recepciós pult szélébe, a másikkal az aranyláncon függő, hivalkodó, kék drágaköves medáljába kapaszkodott.

– Itt van már? – lihegte.

Mia beleharapott az alsó ajkába, hogy ne nevessen fel. Nyakát behúzva, hangtalanul remegett Rosita izgatott várakozása láttán.

– Csak magára vár, Rosita – búgta aztán.

Színpadias, kecses mozdulattal mutatott Gael szobájának résnyire nyitott ajtaja felé.

Rosita kifújta magát, majd lehunyta a szemét. Nyitott tenyerével néhány kört írt le a szíve fölött a mellkasán. Azután eltökélten, emelt fővel indult a masszázsszoba felé. Mia homlokát ujjbegyeinek támasztva csóválta a fejét. Egyrészt a nagymamájára gondolt, akit soha nem szeretett volna ilyen lázban látni, másrészt remélte, ennyi idős korában pont ilyen aktív lesz még szexuálisan, mint Rosita.

Felállt, hogy kávét készítsen magának, amikor egy szigorú tekintetű, kleopátrafrizurás, nadrágkosztümöt viselő nő nyitott be.

– Segíthetek? – mosolygott kíváncsian Mia.

A nő fontoskodva csücsörített, majd állát magasra tartva körülnézett.

– Itt dolgozik valami Nico? – kérdezte vontatottan.

– Igen, Valami Nico a fodrászunk.

A nő szeme megvillant a finom, de egyértelmű gúny hallatán. Újra csücsörített, majd ujjaival lassú dobolásba kezdett a pulton, mintha elmélyülten gondolkodna.

– A barátnőm ide jár. Hozzá. Állítása szerint profi.

Mia visszaült a székébe, és belesimult a párnázott bőrtámlába. Hagyta, hogy a furcsa betérő eldöntse, akar-e egyáltalán valamit. Ő ugyan nem fogja unszolni. Nélküle is van elég flúgos vendég.

Majd, mintha csak előre megkomponált jelenetben lennének, Gael szobája felől elnyújtott nyögés szűrődött a helyiség feszült csendjébe.

– Gaeel…

A kleopátra hajú nő szeme kikerekedett, de nem emelte fel a fejét. Arcát elöntötte a pír a kéjes hang hallatán. Mia beszippantotta ajkait, nehogy mosolyogjon a helyzeten. Főleg, hogy a masszázsszobából időnként kiszűrődő hangok még az edzett fület is megtréfálták. A legtöbben a nyögéshez óhatatlanul erotikus jelenetet társítottak, még akkor is, ha tudták, odabent egészen más történik.

A feszült várakozást a nő rideg suttogása hasította ketté.

– Mindig ez van?

Mia szája sarka alig észrevehetően megrándult.

– Havonta egy alkalommal fixen. Egy órán át nagyjából ötpercenként.

A nő megforgatta a szemét.

– El is élvez?

– Nos – kezdte Mia negédes hangon –, tudja, ez egy szépségszalon, ahol masszázst is lehet igénybe venni. Erotikus szolgáltatást azonban nem nyújtunk, és nem is tervezünk. Nem is vagyok benne biztos, hogy lehetne-e.

– Ügyvéd vagyok, tudom, mit lehet és mit nem – csapott le a felkínálkozó lehetőségre a kleopátra hajú.

Nico betoppanása nem is érkezhetett volna jobbkor. Mia megkönnyebbülten pattant fel a székéből.

– Ügyvédnő, ő itt Valami Nico, az állítólagos profi. Ha esetleg kérdése van, vele tudja tisztázni.

Mire a nő szóra nyitotta a száját, Miát elnyelte a konyha.

Nico homlokán felhő suhant át. Mia menekülése nem sok jót sugallt.

– Szóval? – nézett kíváncsian a kleopátra hajú nőre. – Miben segíthetek?

A nő ösztönösen kihúzta magát.

– Mosásra és szárításra lenne szükségem a pénteki tárgyalásom előtt, ha jöhetek korán.

Nico lazán megvonta a vállát, majd leült a számítógép elé.

– Rendben, megoldjuk. Milyen nevet írhatok be?

– Adele. A barátnőm, Emily is ide jár.

– Emily… igen – bólintott Nico. – Akkor péntek, mosás, szárítás.

– Így van – nyugtázta az ügyvédnő.

– Istenem, Gael, meg akarsz ölni? – jajveszékelt Rosita.

Az ügyvédnő kimért mozdulattal az órájára pillantott.

– Hm. Milyen pontos…

*

Gael ajtaja kinyílt, Rosita gyűrötten, kócosan lépett ki rajta.

– Istenem… ez a férfi…

Mia odasietett hozzá.

– Hadd segítsek. Gyere a nagy tükör elé, kicsit átfésüllek.

– Jó, csak a bőrömhöz ne érj. Estig akarom érezni magamon Gael illatát.

Gael alig észrevehető mosollyal figyelte az eseményeket.

– Akkor egy hónap múlva ugyanígy?

Rosita kivette Mia kezéből a fésűt, pár gyors mozdulattal megigazította rövid, dús frizuráját.

– Legyen inkább három hét, életem. Egy hónap túl sok ilyen intenzív kényeztetés nélkül. Addig mindenképpen kerítek valami alkalmi kapcsolatot.

Gael lassú, kimért mozdulatokkal ment a pulthoz. Ő azonban nem ült le a gép elé. Csak finoman megköszörülte a torkát.

– Máris jövök – bólintott engedelmesen Mia.

Szokás szerint párszor az asztalhoz ütögette az egeret, majd megnyitotta az időpontfoglalót.

– Beírtalak, Rosita. A blúzodat pedig igazítsd meg, rosszul gomboltad be – figyelmeztette gyengéden az idős nőt. – Nico – fordult a fodrász felé –, te pedig készülj, most jön az a nő, aki négyszer hívott, mielőtt időpontot kért volna.