A szalon – 22. rész

Egy vendég, három időpont

Arra a bizonyos csütörtök délelőttre Lara első vendége Nicóhoz és Gaelhez is foglalt időpontot. Nem sűrűn fordult elő, hogy valaki egymás után mindhármójukhoz beírassa magát. Mia gondosan kiszámolta, melyiküknek legalább mennyi időre lesz szüksége, majd úgy állította össze a sorrendet, hogy a nőnek két kezelés között csak néhány perc szünete maradjon.

A negyven körüli, kerek arcú nő néhány perccel a megbeszélt idő előtt lépett be a szalonba. Karján fonott kosár függött, barna bélését rózsaszín pöttyök tarkították. Száján vastag rétegben ült a világoslila rúzs. Lara már várta, így rögtön beleülhetett a kényelmes karosszékbe.

– Ha nem elég meleg a víz, vagy inkább hűvösebbet szeretnél, csak szólj.

A vendég óvatosan dugta a lábujja hegyét az apró buborékok közé. Egy pillanatra kikerekedett a szeme, visszahúzta a lábfejét, majd lassan ismét a vízbe engedte.

– Legalább felébredek egy kicsit – mondta szárazon. – Ilyen hőségben jól jön a felfrissülés.

Lara lehajolt, és a hőfokszabályzó gomb felé nyúlt.

– Melegebbre állítom.

A nő feltartotta mindkét tenyerét.

– Nem, nem, ez így jó. Tényleg.

A szalon elcsendesedett. Nico a vendégével halkan pusmogott a sarokban. Mia a telefonjával a kezében kiosont a helyiségből. Helyére Gael érkezett. Ruganyos, puha lépteivel belesimult a szalon nyugalmába. Apró biccentéssel köszöntötte a bent lévőket. Lara vendége merengve bámulta a mennyezetet. Észre sem vette a masszőrt.

Nem sokkal később a nő már hason feküdt a masszázságyon, kerek arcát a fejtámasz nyílásába illesztve. Gael finoman a vendég fedetlen hátára fektette a tenyerét.

– Milyen erős legyen?

A nő féloldalasan vállat vont.

– Nekem mindegy. Gondolom, a csontjaimat azért nem töröd el.

Gael félmosolyra húzta a száját.

– Nem terveztem kárt tenni benned. Úgy tudom, az átlagosnál valamivel határozottabbak a mozdulataim, ezért fontos, hogy szólj, ha neked már sok. Rendben?

A nő halk morgással jelezte, hogy egyetért. Ezután már nem szólalt meg. Hamarosan teljesen elernyedt Gael keze alatt. Időnként elégedetten sóhajtott.

Gael a kezelés után minden vendégének hagyott negyedórát a pihenésre. A nő az utolsó percig a masszázságyon maradt, majd kissé kábán botorkált át Nico részlegére.

Miután leült, a kosarába nyúlt, és elővett egy doboz hajfestéket.

– Remélem, nem gond, hogy hoztam magammal. Nem szeretnék kockáztatni. Pontosan ezt a padlizsánszínt szeretném.

Nico átvette tőle a dobozt. Miközben végigolvasta a csomagolás hátoldalán lévő szöveget, meggyűrődött a homloka.

– A te hajadon ez biztosan nem lesz padlizsánszínű.

A nő arcán fanyar mosoly suhant át.

– Sejtettem, hogy megpróbálsz lebeszélni.

Nico felnézett.

– Bármire megesküszöm, hogy ebből nem az a szín lesz, amit szeretnél.

A nő élesen kifújta a levegőt.

– Ne haragudj, de a barátnőmet húsz éve ismerem, téged pedig alig egy perce. Talán érthető, ha inkább neki hiszek.

– Fodrász a barátnőd?

– Nem, de fodrászkellékboltja van. Elég jól ismeri, amit árul.

Nico kurtán megrántotta a vállát.

– Rendben. De én szóltam, ugye?

A nő lábfeje szaporán dobolt a fekete kövön. Tekintete ide-oda cikázott a hajfesték doboza és a pult szélére odakészített keverőtál között. Nico végül fogta mindkettőt, majd a hajmosó mögötti munkaasztalhoz vonult.

Nyomasztó csendben teltek a percek. Nico összeszorított állkapcsán időnként megmozdult egy izom. A nő merev tartással figyelte, ahogy dolgozik.

Lara, Gael és Mia közben a szalon előtti kis asztalnál kávéztak. Nicót ez csak még jobban zavarta. Megremegett a keze, amikor leemelte a hajszárítót. A nő felhúzta a szemöldökét.

– Nos, eljött az igazság pillanata.

Nico arca egy pillanatra megkeményedett, aztán elmosolyodott, de a mosoly nem érte el a szemét. Felzúgott a készülék.

Nico rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy a nedves tincsekből lassan előbukkant a rózsaszínbe hajló lila. Kerülte a nő tekintetét. Nem akarta látni a csalódottságát, és azt sem kockáztathatta meg, hogy a vendég észrevegye rajta a kárörömöt. Elvégre a saját barátnője verte át. Feltehetőleg véletlenül.

Amint a nő cipőjének kopogását elnyelte az utca zaja, Nico csatlakozott a többiekhez, és a Gael melletti székre roskadt.

Mia jobbra-balra kémlelt, majd felnevetett.

– Ugyan, ne vedd magadra! Nem te erőltetted, hogy áfonyapudingot viseljen a fején.

Nico nem válaszolt, csak bosszúsan csóválta a fejét.

Gael kinyújtott lábakkal, hátravetett fejjel és csukott szemmel élvezte az arcát simogató meleg napsugarakat. Mia réveteg tekintettel pihent, egyik kézfejét a mellkasán felejtve, Lara pedig elmélyülten olvasott.

Éles csippanás törte meg a csendet. Mia meglepetten egyenesedett fel a székében.

– Jé, egy értékelés… Ezer éve nem kaptunk.

Maga elé emelte az asztalon pihenő telefonját, és megnyitotta az alkalmazást.

– Na? – sürgette Nico, majd nagyot nyelt.

Mia arcából kifutott a vér, a szája elnyílt. Lara abbahagyta az olvasást, és közelebb húzta hozzá a székét.

– Mondd már, kérlek!

A recepciós elhaló hangon olvasni kezdett.

– Ma jártam a szalonban, ahol először jéghideg vízben kellett áztatnom a lábamat a pedikűrhöz. Ezután egy csontos kezű masszőr vett kezelésbe, aki, esküszöm, csak arra ment rá, hogy megtaláljon és megnyomjon rajtam mindent, ami fájhat. Végül levezetésként a fodrász padlizsán helyett olyan színűre festette a hajamat, mint a romlott meggyszósz. Az egésznek egyetlen előnye, hogy amikor átfázva, a fájdalomtól remegve, penészes meggyboglyával a fejemen a busz felé támolyogtam, páran azt hitték, hogy koldulok, és aprót dobáltak a kosaramba. A buszjegy ára legalább megtérült. Kalandoroknak, valamint a fájdalom és a kínzás kedvelőinek kifejezetten ajánlom.