Heidi belekortyolt a likőrbe. Otthon sosem kínálták alkohollal, hiszen tizenöt éves. Nem merte kiinni a pohár tartalmát. Hátradőlt, és belenézett a láthatóan türelmetlen Carlos szemébe.

– Mondd el olyan részletesen, ahogyan csak tudod, mit láttál – suttogta az idős férfi.

– Vegyük sorra – kezdte alig hallhatóan, de ingerülten Noud. – Heidi meglátott – ökölben tartott kezén felemelte a hüvelykujját.

Bernard komoran bólintott.

Heidi estefelé a medence kerítés felőli partján lévő napozóágyakat támlával befelé fordította. Pablo csak reggel fogja őket újra a megszokott módon elrendezni. Így viszont éjjel, amíg cigarettázik, Ted nem tudja lesni minden mozdulatát.

– Rob?

– A francba, Ted – ugrott fel a hangra az amerikai. – Mi van már megint? – kérdezte ingerülten.

Lehajolt, hogy felvegye a könyvet, amit ijedtében kiejtett a kezéből, amikor szomszédja, rossz szokásához híven rákönyökölt a közöttük lévő kőkerítésre.

A tompa puffanásra Noud riadtan ült fel az ágyában. Zakatoló szívvel kapkodta a fejét ide-oda, hogy rájöjjön, mi adta ki a különös, oda nem illő hangot. A szobát bevilágította a telihold. Egy nagy sporttáskát pillantott meg az ablak alatt.

A kora reggeli félhomályban igyekvő María José magán érezte szomszédasszonya, Ludmilla tekintetét. Nem nézett fel az ablakára, de pontosan tudta, hogy az idős, német nő onnan figyeli. Önkéntelenül megrántotta a vállát.

Dajana, miközben a medencében lubickoló Fabiant figyelte a teraszra nyíló nappali ajtajából, idegesen kocogtatta a körmeit az üvegen. A doboz, amibe gyűjtötték a pénzt, amit Adrian feketén megkeresett, két napja üresen állt.

– Szép volt, María José – bólintott elismerően Carlos, amikor látta, hogy a nő és Günter öleléssel búcsúztak egymástól.

– Micsoda?

– Hogy megbocsátottál neki.

– Annak a mocsoknak, aki a kutyám életére tört? – csattant fel. – Soha az életben nem felejtem el, amit tett!

– Egy percig se aggódj María José – nyugtatta jó barátját Carlos. – Majd én kiderítem, ki az a megátalkodott, aki bántotta Perlát. – Megköszörülte a torkát. – Az én kapcsolataimmal – emelte fel a hangját, hogy mondanivalója biztosan elérje Ted ablakát – ma estére meglesz a tettes.

A placcsanásra és az azt követő kétségbeesett nyüszítésre María José rémülten ugrott ki az ágyából. A félelemtől és az aggodalomtól magánkívül rohant le a lépcsőn, majd ki az udvarra. Perla reszketve, sokkos állapotban állt a holdfényben.