A megbocsátás nem tartozott Carlos erősségei közé. Különösen akkor, ha nő is érintett volt a dologban. Akár így, akár úgy. María José tettét pedig nem tudta másként értékelni, mint súlyos árulásként. Szeretője kijátszotta, bolondot csinált belőle.

– Hoztam egy kis macaront – búgta María José Carlos fülébe.

Ez pedig egyet jelentett: a nyugdíjas cukrásznak hancúrozni támadt kedve. Az idős asszony túl szégyellős volt ahhoz, hogy nyíltan kimondja intim vágyait.

– Barátném? – kocogtatta meg az üveglapot Dajana a német család kerti asztalán. – Itthon vagy?

A kinyíló teraszajtóban azonban nem Viktoria, hanem Günter állt.

– Segíthetek? – kérdezte a férfi kurtán.

– Viktoriához jöttem – mosolygott Dajana.

A lányok visítása Pauline idegeit is megdolgozta. Csukott szemmel feküdt a napozóágyon. Az alacsony rattan lábtartó reggel óta kerti éjjeliszekrényként funkcionált, amire a ház asszonya palackozott vizet és fájdalomcsillapítót készített.

Viktoria alig várta, hogy elmondhassa Günternek, amit megtudott a szlovákokról. A férfi végre megnyugodhat, ő pedig barátkozhat. Egy könyvelő-vállalkozó házaspár ellen nem lehet a férjének sem kifogása, noha megértette az aggályait.

Ludmilla és María José az idős német asszony emeleti hálójából figyelte a szorgosan takarító nőket.

– Miért csinálják ezt? – értetlenkedett a cukrász.

– Mert túlreagáltad – válaszolta közönyösen Ludmilla.

– Sajnálom ezt a Dajanát – vakargatta a fejét Viktoria, miközben figyelte a grill körül sürgölődő férjét.

– Nem olyan nagy dolog összetörni valamit.

– María José teraszán? Ahol a kutyuskája szaladgál a kis tappancsával?

Adrian sóvárogva nézte a feltehetően vitatkozó Noudot és Carlost. Vajon mi okozhatja a feszültséget a korábban rendre egymásnál falatozó szomszédok között? A szlovák férfi nem tudta eldönteni, hogy mit irigyel jobban: a társaságot vagy a vitát.

Carlos riadtan ült fel az ágyában. A telihold fénye az egész hálószobát bevilágította, nem kellett felkapcsolnia az éjjeli lámpát. Torkában dobogó szívvel tépte fel a ruhásszekrény ajtaját. Nem hitt a szemének.

– Mit gondolsz Noud, mi ez az egész? – kérdezte Bernard, amikor végre elcsendesedett a komplexum udvara.

– Őszintén szólva nem tudom, de nem lennék Ted helyében. Amúgy szerintem bennünket gyanúsít.