– És mit akartok, mit tegyek? – kérdezte Dajana, nyugalmat erőltetve magára.
Timothy egészen közel lépett hozzá. Dajana ösztönösen hátrébb hajolt. A férfi mélyet sóhajtott, mintha még ő maga sem lenne teljesen biztos abban, amit mondani készült.
– Mondd már – sürgette Dajana.
Timothy karba fonta a kezét. Noud esküdni mert volna rá, hogy a pufók, piros hajú férfi élete legizgalmasabb pillanatát éli. Kirázta a hideg. Legszívesebben ő is rászólt volna, hogy ne szórakozzon az idegeikkel. Csakhogy Dajana nem tudhatta meg, hogy ő és Bernard legalább annyira vakon tapogatóznak a következő lépést illetően, mint ő.
– Viktoriával kell egyezségre jutnod – bökte ki végre Timothy.
– Mi van? – csattant fel Dajana.
– Jól hallottad. El kell érned, hogy Viktoria beérje valami jóval kisebb elégtétellel. Természetesen sem ő, sem Ted nem tudhatja meg, mire készülünk.
– Miért, mire készültök?
– Azt te sem tudhatod. Rád csak az tartozik, hogy van három heted Viktoria legjobb barátnőjévé avanzsálnod… és kiegyezni vele egy összegben, amit aztán megfeleztek.
– Bocs, de ez baromság – puffogott Dajana. – Neki Ted teljes vagyonára fáj a foga. Mégis miért mondana le róla? És miért felezné meg velem, amit egyedül is megkaphat?
Dajana szeme összeszűkült.
– Ráadásul valamit már elért Tednél… különben az rég feljelentette volna azért, amit művelt vele.
– Akkor mész a börtönbe – mordult rá Bernard.
Timothy vészjósló tekintettel fordult felé, de nem szólt. Dajana nem tudhatta meg, mi zajlik a három férfi között a háttérben. Neki azt kellett hinnie, hogy együtt csaptak le rá.
– Folytasd, Timothy – szólt ki Noud a szoba sötét sarkából, mintha ő irányítaná az eseményeket.
Sajnálta, hogy nem látja a pufók férfi arcát. Meg mert volna esküdni, hogy a piros hajú majd szétrobban a dühtől Bernard közbeszólása miatt. Timothy magának akarta a félelmetes főnök szerepét.
– Legyél kreatív, Dajana… és közben gondolj a családodra. Pénzt mosni sokkal nagyobb kihívás, mint betörni egy bosszúszomjas nőt – legalábbis szerintem. Tíz évig, kötélidegekkel segítettél egy bűnözőt, és sikerült mindezt titokban tartanod a családod előtt. A férjed azt hiszi, egyik napról a másikra éltek, miközben szép kis vagyont halmoztál fel. Ezek után akár lehetnél nagyvonalú is Viktoriával…
– Csakhogy én azért a pénzért megdolgoztam! – kiáltotta Dajana, sírós hangon.
A három férfi egyszerre mozdult felé.
– Csend legyen! – sziszegte Timothy.
Dajana térdére támasztotta a könyökét, arcát a tenyerébe temette. Timothy fel-alá járkált a holdfényben. Néhány percig néma csend ült a nappalira. Csak Timothy mezítelen talpának puha surranása hallatszott.
Aztán ismét megállt Dajana előtt.
– Leszarom. Ez itt – mutatott körbe Bernard és Noud felé – nem jótékonysági intézmény. Mi bűnözőket kutatunk fel… és juttatunk rács mögé. Olyanokat, mint amilyen te is vagy. – Előredőlt, hogy az arca egy vonalba kerüljön a konyhai fellépőn kuporgó Dajanáéval. – Csakhogy nekünk most Ted kell. Ezért, ha segítesz, elsétálhatsz. Viktória tette nem ránk tartozik. Ha Ted feljelenti, az az ő dolga. Minket csak az érdekel, hogy ne akadékoskodjon tovább. Tegyen zsebre valamennyit, vegyen belőle lakást a kölykeinek… aztán tűnjön el a színről. – Rövid szünetet tartott. – Ezt te fogod elintézni. Hogy pénzért vagy sem… az már nem a mi dolgunk.