Mindenki titkol valamit
Mia nesztelen léptekkel közelített a fodrászszékben olvasgató Nico mögé. Már emelte a kezét, hogy vállon ragadja a mit sem sejtő férfit, amikor tekintete megakadt a fehérnemű-katalóguson, amit kollégája a kezében tartott.
– Azt a mindenit! Micsoda tested van! – bukott ki belőle.
Nico falfehéren pattant fel. A katalógus tompa puffanással esett a kőre. A férfi egész testében remegett.
– Mi a francra volt ez jó? – sziszegte.
Mia rémülten a szája elé kapta a kezét.
– Jaj, annyira sajnálom, szívem! Én csak meg akartalak ijeszteni.
Nico kikerekedett szemmel bámult rá.
– Csak? Tényleg csak ennyit akartál? – kérdezte dühösen, majd két kézzel a hajába túrt. – Nos, kurva jól sikerült…
Lehajolt, felkapta a magazint, aztán szó nélkül a konyhába sietett, és bevágta maga mögött az ajtót.
Mia válla előreesett. Bűnbánóan meredt maga elé. Észre sem vette, hogy valaki belépett a szalonba.
– Hű baszki! – hasított bele a csendbe Vera jellegzetes orgánuma. – Tán meghalt valaki?
Mia összerezzent, és a szívéhez kapott.
– Jézusom, Vera! – suttogta rekedten. – A frászt hozod rám… – Felsóhajtott. – Bár azt hiszem, meg is érdemlem.
– Na! Mit csináltál? Lefeküdtél valamelyik vendéggel? Faszi volt vagy csaj? Mesélj!
Mia megforgatta a szemét.
– Jaj, Vera, ne már. Nem minden az izélésről szól.
– Tényleg? – vigyorgott Vera. – Pedig hidd el, előbb-utóbb mindig oda lyukadunk ki.
– Pf! – legyintett Mia. – Miért is állok le veled vitatkozni?
Vera elégedetten kihúzta magát.
– Ez van, baby. Vera nénédet szájkaratéban még senki sem győzte le.
– Inkább mondd meg, kihez jöttél. – Mia leült a számítógépe elé. – Bocs, de most hirtelen nem emlékszem.
– Nico babyhez. Még nincs itt?
– De, itt van. Csak sikerült halálra ijesztenem. Azóta a konyhában duzzog. Mindjárt szólok neki.
A telefon után nyúlt.
Vera szemöldöke a homloka közepéig szaladt.
– Azta! Ennyire felbosszantottad, hogy már nem is mersz odamenni hozzá?
Mia elpirult.
– Ne is mondd… Rohadtul kiakadt.
Abban a pillanatban kinyílt a konyhaajtó.
– Itt vagyok, Verám. Foglalj helyet! – mutatott Nico a hajmosó felé.
A nő sejtelmesen Miára pillantott, majd kacsintott. Beharapott ajkakkal, ringó léptekkel indult a sarok felé. Nico rosszallóan ingatta a fejét, aztán követte.
– Na, mesélj – kezdte. – Mi a helyzet a kivert fogú fickóval?
Vera mindkét kezét ökölbe szorítva a magasba emelte.
– Hogy a fene enné meg azt is! – morogta a fogai között.
Nicóból nevetés tört fel.
Mia megkönnyebbülten az ég felé emelte a tekintetét.
Nico nevet. Az jó jel. Már nincs életveszélyben.
– Ja, baromi vicces – vetette oda Vera. – Tudod, mennyi lóvémba kerül ez nekem?
– Ezek szerint fizeted a fogait.
– Ne is mondd, baszki. Kiderült, hogy nincs más választásom. Rohadna meg!
– Beszéltél ügyvéddel?
– Isten ments! – kérte ki magának. – A csöcsbámulós faszi megtette helyettem – folytatta valamivel szelídebben.
– Milyen rendes tőle, hogy csak úgy segít neked – bólogatott Nico, mintha nem tudná, hogy a férfi odavan Veráért.
– A frászt! – legyintett Vera. – Meg akar dugni. Hallod ezt, Mia? Látod? Mégis minden visszavezethető arra… hogy is mondtad? Izélésre.
– Nem azt mondtad, hogy neked is tetszik?
Vera elhúzta a száját.
– Én csak annyit mondtam, hogy nem olyan gáz a faszi.
– Ami nálad, lássuk be, elég komoly elismerés – jegyezte meg Nico.
A recepciós pult felől halk kuncogás hallatszott.
– Ne fantáziálj, Mia! – szúrt oda Vera. – Tudom ám, hogy amilyen ártatlan kis pofikád van, olyan nagy játékos vagy te.
– Amennyiben ez alatt mások ijesztegetését érted – szúrta közbe Nico –, egyetértek.
Vera nagyot nyögött.
– Menj már, Nico! Ne hisztizz!
Mia jelentőségteljesen megköszörülte a torkát.
– Úgy-úgy – helyeselt. – Nehogy még a végén adjak valami jó kis olvasnivalót Verának…
Vera gyanakodva nézett rá.
– Miről beszélsz? Mit sejtelmeskedsz?
– Semmiről – vágta rá Nico. – Gyere, ülj a másik székbe, hadd vágjam le a hajad. Már azt is tudom, milyen frizurád legyen, hogy a csöcsbámulós faszinak leessen az álla.
Szerencsére Verát sokkal jobban érdekelte a seggfejből frissen lovaggá avanzsált apuka, mint Mia célzása, így nem firtatta tovább a dolgot.
Nico munkához látott. A tükörben még vetett egy szúrós pillantást Miára. A recepciós válaszul szívet formált az ujjaiból.
– Mi lesz, ha randira hív? – kérdezte Nico.
Vera vállat vont.
– Mi lenne? Szex. Maximum kétszer.
– Másra szerinted nem is alkalmas?
– Ja, azt én honnan tudjam?
– Akkor meg miért írtad le ennyire szegény fickót?
Vera felvonta a szemöldökét.
– Ki beszél arról a tökkelütöttről? – kérdezte értetlenül. – Magamból nem nézek ki többet. Meg amúgy is! Ki tudná elviselni a nagy pofámat a hálószobán kívül?
Nico kezében megremegett az olló. Lassan leengedte a combjára.
Ismét Mia szemébe nézett a tükörben.
A recepciós szája legörbült.
Vera közben a telefonját babrálta. Nico kihasználta a pillanatot. Óvatosan, szinte tétován végigsimított a harsány nő fürtjein. Vera a tükörben elkapta a mozdulatot.
– Mit keresel a szálak között? Beleesett az ollód? – kérdezte gúnyosan, de a hangja a mondat végére elcsuklott.
Gyorsan köhintett egyet, mintha csak félrenyelt volna.
Nico értetlenül pislogott, aztán ösztönösen megveregette Vera hátát.
– Na, csak meg ne fulladj itt nekem… Mia, hoznál a hölgynek egy pohár vizet?