A férfi, aki rosszul állt
Mia undortól eltorzult arccal köhécselt párat, majd indulatosan becsukta a szalon ajtaját. Arra ügyelt, hogy ne csapódjon be, de a nemtetszését képtelen volt magában tartani. Lara a pedikűrös asztal mögül nyújtogatta a nyakát, hogy lássa, ki cigarettázik a bejárat közelében.
– Vera? – csodálkozott, amint meglátta a magas, szikár nőalakot. – Hiszen ő nem is dohányzik!
– Csak, ha szétveti az ideg – emelte magasba a mutatóujját Mia.
Lara szája sarka lebiggyedt. Tényleg. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy az amúgy is szabadszájú Verát valami még annál is jobban felzaklatja, mint a mellét bámuló férfiak.
Lara óhatatlanul lassabban folytatta a munkát. Minél később kapja a nyakába azt a szitokcunamit, annál jobb. Mert elkerülni úgysem lehetett.
Nico kezében is megállt egy pillanatra az olló. A tükörből Mia tekintetét kereste. A recepciós cinkosan rámosolygott, majd ő is vett pár mély levegőt, hogy felkészüljön. Ráadásul a bent ülő vendégeket illik megóvni egy rémes kirohanástól – még akkor is, ha a szalon minden dolgozója szerette Verát.
Míg Lara lassított, Nico belehúzott, hogy lehetőleg kiürüljön a szalon, mire a nagyszájú vendég leuralja a terepet. Mia térde fel-alá járt izgalmában.
Nehogy bejöjjön, mielőtt mindenki elkészül!
Amint Vera elszívta a cigarettát, bekukucskált az ajtó üvegén keresztül. Elhúzta a száját, majd bosszúsan ismét rágyújtott.
*
– Na végre – nyögte fájdalmasan, miközben befészkelte magát a kényelmes karosszékbe.
Lábát jólesően mártotta a pezsgő meleg vízbe. Teleszívta a tüdejét, majd lassan, hangosan fújta ki a levegőt.
– Nem hiszitek el, basszátok meg, mekkora szarban vagyok.
Mia szinte kirepült a pultja mögül, hogy minél közelebbről hallhassa. Nico keresztbe tett lábbal ringatózott a fodrászszékben, és lélegzet-visszafojtva várta, hogy Vera végre belekezdjen.
– Csak mondd már – türelmetlenkedett Lara, megfeledkezve saját szerepéről.
– Randim volt tegnap egy taxisofőrrel.
– De jó! – lelkendezett Mia, mert Vera általában hadilábon állt a férfiakkal.
Vera azonban nem tűnt lelkesnek. A közbevágásra keresztüldöfte tekintetével a kotnyeles recepcióst.
– Igen? Úgy gondolod, hogy jó? – kérdezte maró gúnnyal. – Akkor csak figyelj, milyen kurva jó.
Mia arcát elöntötte a forró pír. Lesütötte a szemét. Még a feje is lebillent szégyenében.
– Bocsánat – lehelte.
Vera vállat vont.
– Szóval randiztam azzal a seggfejjel. Mert ugye azóta kiderült, hogy seggfej. Vacsorázni vitt valami lepukkant helyre. Már itt tudnom kellett volna, hogy ez felejtős, és jobb lenne elhúzni a francba – fújtatott. – Persze ez a balek nem foglalt asztalt, úgyhogy félre kellett húzódnunk a bárpulthoz. Gondolhatjátok, milyen ideges lettem, hogy ott álldogálok, mint valami leselejtezett seprűnyél. – Egy pillanatra megállt, majd drámai sóhajjal folytatta: – Erre, baszki, megjelenik a csöcsbámulós apuka. Tudjátok. Az a nem annyira ronda. Már meséltem.
Nico szája sarka megrándult.
– Én meg úgy meglepődtem, hogy ellöktem magam mellől a taxist. – Levegő után kapkodott. – De az meg akkora kretén, hogy nem ám rendesen áll a lábán, mint egy normális ember, hanem csak úgy… mint valami rongy. Basszátok meg.
Nico előrehajolt, de nem mert megszólalni. Vera folytatta:
– Úgyhogy elvesztette az egyensúlyát… és lefejelte azt a kibaszott bárpultot.
Nico hátravetett fejjel hahotázott.
– Ne röhögj, baszd meg! – sipította Vera. – Két foga is kitört!
Mia és Lara egyszerre kapták a szájuk elé a kezüket.
Ugyanaz a kérdés ült a nyelvükön:
Mekkorát lökhettél azon az emberen, te jó ég?
De egyikük sem akarta magára haragítani Verát.
– Szóval most perel az a szarházi – zárta le a történetét.
Türelmetlenül Lara térdére lendítette a lábfejét. A pedikűrös felszisszent.
– Bocs, baby, nem akartam – szabadkozott.
Megbánásnak azonban nyoma sem volt az arcán. A frusztrációja és a dühe nem hagyott helyet más érzelemnek.
– De miért perel? – kérdezte óvatosan Mia.
– Mert megmondtam, hogy nem fizetem ki a fogpótlását. – Ingerülten tárta szét a karját. – Mi vagyok én, baszki? Valami jótékonysági intézmény?
– Nem lehet, hogy a lökés… – próbálkozott finoman Lara.
– Ugye nem azzal a baromsággal jössz, hogy miattam tört ki az a két gyenge szar a szájából? – meresztette a szemét Larára. – Egy egészséges fogú, szilárd testtartásra képes emberrel nem történik ilyen. Most komolyan, baszki! Lökjél már meg egy kicsit bárkit! Hát elesik és kitöri a fogát? Nem! Na, ugye!
Nico Miára, majd Larára sandított. Mindhárman apró biccentéssel jelezték egymásnak, hogy Vera most nincs abban az állapotban, hogy hallgasson a jó szóra. Tovább hergelni sem lett volna túl bölcs ötlet.
– Van ügyvéded? – kérdezte kimérten Lara. Ezt muszáj volt megtudnia.
Vera megrántotta a vállát.
– Minek? Ki fogják röhögni.
– Értem – bólintott Lara. – Azért, ha…
– Ne fáradj, baby, de azért kösz. Sőt – tette hozzá elgondolkodva –, ha jobban belegondolok, nekem kellene őt beperelnem.
Nico felkapta a fejét.
– Mégis miért?
– Kurvára tönkretette a teljes outfitemet – csattant fel Vera. – Selyemblúz volt rajtam. Érted? Selyem! Tudod te, mennyibe kerül egy kiváló minőségű selyemblúz?