Itt valami nagyon nincs rendben
Dolores kezét tördelve ült a szalon kanapéján. Mia a számítógép monitorját figyelte, ujjai alatt finoman pattogtak a billentyűk. Lara indigókék lakkot kent egy vizsgára készülő diáklány körmére. Nico pedig az utolsó simításokat végezte a fodrásszékben ülő idős férfi dús, fehér frizuráján a kisebb neszekkel tarkított csendben.
Az ajtó nyitódására egyszerre több váll is megugrott.
– Gael – nyávogta Mia –, végre itt vagy!
A recepciós alig bírt magával. Már szinte jobban várta, hogy Dolores Gael kezei közé kerüljön, mint maga Dolores.
Cinkos mosollyal intett az idős hölgynek, hogy készüljön lélekben. Hamarosan be kell mennie azon az ajtón, amelyet érkezése óta olyan feszülten bámult.
Lara nem emelte fel a fejét, de szája sarkában megjelenő halvány mosolya jelezte, hogy nagyon is figyel.
Gael végre kitárta a helyiség ajtaját. Magas, fehér lenvászonba öltözött alakja azonban teljesen kitakarta a mögötte húzódó, sólámpák meleg fényével megvilágított szobát.
– Fáradj be, Dolores.
Dolores teste egy pillanatra megfeszült, akár egy veszélyt sejtő zsákmányállaté. Aztán erőt vett magán, és sápadtan, bizonytalan léptekkel indult az ismeretlenbe.
Nico, miután kikísérte a vendégét, Mia pultjának támaszkodott. Körmével megkocogtatta a fényes, fehér felületet.
– Jön most valaki, vagy van időm befesteni a hajamat?
– Sajnálom, drágám, várnod kell, hogy sárgásszőke szénaboglya legyen a sötétbarna szemöldököd fölött. Rosita perceken belül megérkezik.
A férfi elhúzta a száját, és a hajába túrt.
– Pedig ma mindenképp meg akarom csinálni. Holnap fotózásra megyek, és szerintem jobban néznék ki pár árnyalattal világosabban.
Mia szája elnyílt.
– Milyen fotózás?
Nico lesütötte a tekintetét, és a saját körmét kezdte tanulmányozni. Nem mert Mia szemébe nézni.
– Csak egy ilyen… katalógus.
Mia szeme összeszűkült.
– Miféle katalógus, Nico? Mit titkolsz már megint?
– Ruha. Vagyis… fehér… izé.
– Fehérnemű? – sipította Mia. – Hallod ezt, Lara? Nico fehérnemű-katalógushoz áll modellt!
– Jaj, Mia… – nyögte Nico elgyötörten.
Nico szélsebesen pördült egyet a tengelye körül, amint meghallotta Rosita magassarkújának jellegzetes kopogását odakintről, a lépcső felől.
– Hála az égnek, Rosita – sóhajtotta, és megmarkolta a kilincset.
Mia csalódottan forgatta meg a szemét. Unottan felállt, és bevonult a konyhába.
– Milyen lovag vagy te, Nico – nevetgélt az idős asszony. – Mindig mondom a barátnőimnek, hogy ezért szeretek ide járni. Te egy jól nevelt úriember vagy, Lara valóságos művész, Mia kell, hogy feldobja a hangulatot, Gael meg… – hangja elcsuklott. – Imádom az érintését és az illatát – súgta elnehezült szempillákkal, kipirult arccal.
Már teljesen eltűnt a haja a sűrű, fehér hab alatt, amikor a masszázsszoba felől elnyújtott nyögés hallatszott.
Rosita úgy egyenesedett fel, mintha áramütés érte volna.
– Ez meg mi volt? – fújtatta.
Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt.
Nico felnevetett Rosita riad, habos ábrázata láttán.
– Ne aggódj, semmi különös, csak Gaelnél ügyfél van.
– Na, de – hápogta felháborodva Rosita –, mégis miféle kontrollálatlan hangok ezek?
Lara asztala felől halk kuncogás szűrődött.
– Bárkivel megesik – nyugtatta Nico. – Gael erős. Néha olyat nyom vagy csavar az emberen, hogy kiszakad belőle valami furcsa hang.
– Nico, drágám, ha én tudom türtőztetni magam, akkor más is igazán visszafoghatná magát.
A férfi szemöldöke egyetlen óvatlan pillanatra a homlokáig szaladt, aztán gyorsan visszarendeződött nyugalmi állapotába. Még véletlenül sem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Rositát. Az idős asszony figyelmét azonban nem kerülte el a pillanatnyi megingás.
Remegő orrcimpával ragadta meg a férfi karját.
– Azt ne mondd, fiam, hogy én is ilyen rémes hangokat adok ki!
Nico bizonytalanul rázta a fejét, miközben egyik kezével tanácstalanul hadonászott a levegőben.
– Ó, jaj, nee… – roskadt vissza Rosita a székbe. – Micsoda szégyen! Ti meg itt nevettek rajtam, ugye?
– Már hogy nevetnénk rajtad vagy akárkin? – csattant fel Nico. – Ez egy szépségszalon – hadarta. – Ide felüdülni, szépülni járnak a vendégek. Teljesen természetes, ha valaki masszázs közben felsóhajt egyet.
– Ez nem sóhaj – sipította Rosita –, ez kéjes nyögés.
– Jó, hát kiből így, kiből úgy szakad fel a hang.
Ez végre megnyugtatta Rositát.
– Na, jól van akkor. Mert én biztosan nem úgy nyögök, mintha valami egészen mást csinálnék odabent… azzal a szép, formás Gaellel.
Tekintete elrévedt, ahogy gondolatai Gael körül kezdtek keringeni. Aztán megrázta magát, és megpaskolta az arcát.
– Minden rendben, fiam. Folytassuk.
Már épp elhelyezkedett a másik székben, a tükör előtt, amikor Dolores, nyomában Gaellel, kilépett a masszázsszobából.
Dolores hálás tekintettel szorította meg a férfi kezét.
– Köszönöm, drágám, ez valóban varázslatos élmény volt. Úgy örülök, hogy rábeszéltél. Ugye jöhetek máskor is?
Rosita eltátotta a száját. Megragadta Nico pólóját, és magához rántotta.
– Hallottad ezt? – suttogta sípolva. – Hogy kelleti magát vénasszony létére! Na meg ahogy bámulja! Jó, hogy nem csurog a nyála annak a szégyentelen nőnek!