Antonio, Bernard és Eva alig várták, hogy végre bejussanak a fesztivál helyszínére. Türelmetlenül állták végig a hosszú sort. Eva idegességében karkötőivel babrált, és két hosszú hajfonatát igazgatta. Antonio és Bernard közben megittak egy-egy sört, és egymást ugratták. Harsányan nevettek a saját vicceiken, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy néhány tekintet folyamatosan rájuk szegeződik. Eva táskája egy díszes laposüveget rejtett, amit két és fél deci rummal töltött meg otthon. Ő már útközben meg-meghúzta. Régi bevett szokása volt ez a három barátnak, hogy inkább otthon vagy útban a szórakozóhely felé ittak, hogy spóroljanak. Véleményük szerint túl sokba került volna az italozás, ha mindent a helyszínen vesznek meg.
Eva azonnal bevetette magát egy mosdóba, ahogy végre a kapun belül értek. Gyorsan ellenőrizte a sminkjét, és hogy a dekoltázsa elég sokat mutat-e a melleiből. Megtapogatta a farmersortból kivillanó feneke partját. Azt is előszeretettel hagyta fedetlenül. Képtelen volt ellenállni az elismerő pillantásoknak. Sok munkája volt a formás fenekében, sportos alakjában. Nem hordott melltartót sem. Hála a szilikonnak, mellei tökéletesen álltak. Azt pedig, hogy a mellbimbói kidomborodnak szűk felsőiből, kifejezetten izgalmasnak találta. Úgy vélte, minél többet mutat meg magából, annál jobb. Szerinte ugyanis, ebben az esetben nem árul zsákbamacskát, és azt, aki esetleg a buliból az ágyba viszi, nem érheti csalódás.
Imádott hódítani, szédíteni, csábítani, sokszor és sokat szeretkezni, minél változatosabb partnerekkel. Az esetleges kellemetlenségek feldolgozásához az alkoholt választotta partneréül. Bár nem beszéltek róla, nem volt titok, hogy két legjobb barátja, Antonio és Bernard ágyában is megfordult időnként. Féltékenység vagy vita sosem volt belőle, mert egyikük sem akart többet Evatól egy-egy gyors, kapkodó menetnél. Eva részéről ezek az együttlétek inkább baráti gesztusok voltak egy felfokozott hangulatú buli után. Mivel egyik barátja sem állt a helyzet magaslatán, főleg ittasan, sosem Eva volt a kezdeményező fél.
Régóta tervezgették, hogy legalább egy napra elutaznak a fesztiválra. Ezen a nyáron különösen nehéz volt összeszervezni, hogy mindhárom barát ráérjen. Bernard még fogyókúrába is fogott, hogy a lehető legjobban nézzen ki. Eva ugratta is, hogy minden csaj utánafordul. Antonionak nehezen ment a fogyás. Gyúrni járt egy edzőterembe, de elmondása szerint kellemetlenül érezte magát, hogy képtelen egy-egy sporteszközön néhány percnél hosszabb időt eltölteni. Eva kitartása viszont meghozta a gyümölcsét. Fél évre a sörözésről is hajlandó volt lemondani. Belátta, hogy a sör az alakja legnagyobb ellensége. Barátnője tanácsára átváltott a borra, abból is a vörösre, mert szerinte az sokkal egészségesebb.
Bernard sörösüvegét magasra emelve, teli torokból énekelt. Antonio önfeledten, ugrálva táncolt barátja mellett. Érezte ugyan, hogy szédül kicsit, de nem érdekelte. Majd, ha elfárad, elterül a fűben, és kiszuszogja magát kicsit. Igaz, az orvos eltiltotta mindenféle intenzív mozgástól. Azt tanácsolta, hogy inkább sétáljon nagyokat a friss levegőn. Most azonban bulizni akart, nem a szívére vigyázni. Eva érzékien ringatta csípőjét. Kezét hol a feje felett kulcsolta össze, hol pedig lassan a mellét simogatta körbe. Lopva figyelte, hogy milyen reakciót vált ki a közelben beszélgető srácokból.
– Tudod – szólalt meg az egyik, aki elmélyülten figyelte a három barátot –, ha én nyolcvan és a halál között így fogok ugrálni, rohadtul elégedett leszek az életemmel.
– Nyolcvan? Hülye vagy? Nem lehetnek többek hatvannál…
– Nem tudom, de az a papa, amelyik a fűben fetreng, elég rosszul néz ki. Nem kellene idehívni valakit az elsősegély sátorból?
– De. Siessünk, mielőtt valami baj lesz.