A szalon – 27. rész

Az enyém vagy, bébi

– De jó, hogy hoztam magammal kendőt – hasított bele egy magas, éles hang a szalon csendjébe.

Lara összerezzent. Nem hallotta az ajtónyitást, ezért váratlanul érte a vendég megszólalása. Mia a konyhában szedte ki a törölközőket a szárítógépből.

A húszas évei elején járó, magas lány vékony csíkra tetovált szemöldöke alól szigorúan nézett körül a szalonban. Csücsörített, arcizmai megfeszültek.

Lara felállt, és elé sietett. Kezet nyújtott.

– Gondolom, hozzám jöttél. Lara vagyok.

A vendég alaposan szemügyre vette. Szája ellazult, de nem mosolygott.

– Ha te vagy a manikűrös, akkor igen.

A munkaasztalhoz mentek, és ki-ki elfoglalta a helyét.

– Tudod már, mit szeretnél, vagy segítsek választani?

A lány lelkesen bólogatott.

– Pontosan tudom, mit szeretnék. Szexi, vörös körmöket. Csak semmi díszítés. Érett, felnőtt viseletet akarok. – Halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. – Tudod, olyat, ami azt sugallja: az enyém vagy, bébi, és soha többé nem eresztelek.

Lara felvonta a szemöldökét, és lassan bólintott. Frissen érettségizett lánya szájából is hallott már hasonlókat. A vendég alig lehetett idősebb nála.

– Új kapcsolat? – kérdezte óvatosan.

Akart is többet tudni, meg nem is. Egyrészt szerette hallgatni a vendégei történeteit, másrészt nem akart túlságosan belelátni ennek a korosztálynak a fejébe. Még vadak, sokszor meggondolatlanok.

A vendég lesütötte a szemét, arcát elöntötte a pír. Megköszörülte a torkát.

– Olyan régi-új… tudod. Már ismerjük egymást egy ideje, csak le kellett küzdenünk pár akadályt. – Elcsuklott a hangja.

Lara kíváncsian fürkészte vendége arcát.

– Miféle akadályokat kell manapság a fiataloknak legyőzniük?

– Mondjuk egy másik kapcsolatot – mondta a lány egészen halkan.

– Értem – felelte Lara.

Sugárzott a lányról a bizonytalanság, Lara pedig nem akarta faggatni.

– Nem illettek össze, de a csaj nem volt képes felfogni.

Az UV-lámpa alatt gyémántfényben csillogott a frissen felkent lakk. Lara mellkasa elnehezült. Jobbnak látta elterelni a beszélgetést.

– Tanulsz még, vagy dolgozol?

– Rohadtul nem voltak jók együtt – szakadt ki a lányból egy árnyalattal hangosabban. – Egy tizenhat éves csitri mégis mit akar egy húszéves sráctól?

Lara zavartan pislogott.

– Szerelmet talán?

A vendég lassan megcsóválta a fejét, és hangosan kifújta a levegőt.

– Csakhogy ennyire hülye nem lehet valaki. Főleg úgy, hogy még nem akar szexelni. Mit várt? Hogy a srác majd türelmesen malmozik mellette akár évekig?

A manikűrös kínjában nem tudta, mit feleljen. Nem ismerte sem a teljes történetet, sem a szereplőket. Mindössze annyit érzett, hogy valami nyomja a vendége lelkét.

– Nos, nem tudhatom, milyen volt az a kapcsolat…

A feldúlt vendég azonban nem hagyta, hogy befejezze.

– Szar! Egy gyerekes, álmodozó liba egy felnőtt srác mellett. Nem várhatta el, hogy a kedvéért lemondjon a testi vágyairól.

Mia csendben hallgatta a beszélgetést. Valahol megértette a vendéget, ugyanakkor volt valami nyugtalanító az ingerültségében.

– Az a fontos, hogy ti ketten jól megvagytok – próbálta Lara lezárni a gondolatot.

A lány megvonta a vállát.

– Azért nem ilyen egyszerű. A srác sajnálja azt a kis nyomit.

Lara arcára együttérző mosoly ült ki. A féltékenységet ő is jól ismerte. Azt is tudta róla, hogy nagyon rossz tanácsadó. Megsajnálta a lányt. Egy friss kapcsolatban valóban zavaró lehet az ex jelenléte.

– Talán elmagyarázhatnád a párodnak, hogy ez téged bánt. Meg kell értenie, hogy a korábbi kapcsolatának nincs helye a tiétekben. Egy szakítás mindig fájdalmas. Az egyik félnek biztosan, néha mindkettőnek. Nem szabad azonban az új párunkat terhelni vele. Maradandó sebeket okozhat.

Szelíd hangjától a lány kissé megnyugodott. Mélyet sóhajtott. Mia legszívesebben odasietett volna, hogy megölelje. Pontosan tudta, milyen fájdalmas a féltékenység.

– Elég sok időbe tellett meggyőznöm, hogy szakítson vele – folytatta sírós hangon a lány.

– Miért kellett győzködni? – csodálkozott Lara.

– Mert ő nem látta magukat kívülről. A csajszi gyerekesen körülrajongta, ahelyett, hogy az igényeit próbálta volna feltérképezni. Annak a kis libának elég volt a kézfogás meg a csók.

– És a srác neked panaszkodott?

A vendég megrántotta a vállát.

– Nem kifejezetten. – Gyors mozdulatokkal legyezte magát, majd hüvelykujjával néhányszor végigsimított a szemöldöke fölötti bőrön. – Egyszer, amikor adódott egy jó alkalom, meztelenül leptem meg a srácot. – Megköszörülte a torkát, és ide-oda fészkelődött a széken. – Látni kellett volna az arcát. Az mindent elárult. Onnantól tudtam, hogy nem tizenéves kislányokról álmodik, hanem érett nőkről.

Mia mozdulatlanul meredt maga elé. Vajon hol lehet valakit meztelenül meglepni? Egy öltözőben? Mosdóban? Strandon? Esetleg a folyóparton? Tényleg, hol?

– Az a lényeg, hogy már együtt vagytok – próbálkozott ismét Lara. – És hamarosan láthatja a szép körmödet.

Sietve felállt, és a recepciós pulthoz ment. Magához vette a kártyaterminált, és beütötte a fizetendő összeget anélkül, hogy megkérdezte volna a vendéget, hogyan szeretne fizetni.

A lány ismét nagyot fújt.

– Na igen. Az már más kérdés, hogy minden áldott nap nézegetnem kell annak a csitrinek a savanyú képét meg a kibőgött szemét. Legszívesebben felpofoznám és elzavarnám.

– Miért nem tudsz szabadulni tőle?

– Mert a húgom – vágta rá fagyosan, miközben kártyáját a terminálhoz érintette.