Ez valahonnan ismerős
– Hahó, van itt valaki?
Nico az órájára pillantott. Elvileg Lara és Mia is odakint volt a szalonban. Nem mozdult. Még majdnem egy órája maradt a következő vendégig. Nagyot harapott a gazdagon megrakott pulykás melegszendvicsébe.
Odakintről néhány másodpercig csak csend hallatszott, azután közeledő léptek zaja.
– Jó étvágyat – lihegte forrón a nyakába egy érces hang.
Nico felsikoltott. Az idegen rémülten a füléhez kapta a kezét.
– Jesszusom! Ennyire nem számítotok vendégekre? – nevetett.
Nico zavarában azt sem tudta, hová kapjon. Gyorsan a ruhaujjába törölte a száját, miközben kétségbeesetten próbálta lenyelni a falatot. Megütögette a mellkasát, mintha attól gyorsabban lecsúszna a szendvics a torkán.
– Elnézést, csak… – köhögte, majd udvarias, de határozott mozdulattal kiterelte a fiatal, feltűnően izmos férfit a helyiségből.
Mire kiértek, Mia és Lara is megjelent.
– Mia – szólt oda Nico csípősen –, szolgáld ki kérlek a vendéget, hogy legközelebb ne a konyhában kelljen rám vadásznia.
Mia látványosan megforgatta a szemét, aztán azonnal mosolyt villantott a sármos idegenre.
– Mit tehetek érted?
– Igazából csak erre jártam, és megláttam a szalont. Nem ér rá valaki véletlenül egy gyors igazításra? – kérdezte, majd megerősítésképpen dús hajába túrt.
Mia az épp menekülőben lévő Nico elé lépett. Kihívóan, a sértettségét esze ágában sem volt leplezni, egyenesen a szemébe nézett.
– Nico? Mit gondolsz? Be tudod vállalni a fiatalembert? Hiszen még rengeteg időd van.
– Miért is ne dobnám az ebédidőmet? – morogta a fogai között.
Aztán a férfi felé fordult, és bólintott. A fodrászszék felé intett.
– Hú, köszi, életet mentesz – huppant le lelkesen a vendég. – Csak egy kicsit igazítsd meg, kérlek, és már itt sem vagyok. Sietek amúgy is, mert vinnem kell a lányomat gyógytornára.
– Ide a közelbe? – kérdezte Nico a megszokott udvariasságával.
Sokszor szinte gépiesen kérdezgetett. Mintha csak egy automata működne benne. A vendég utolsó mondata mindig előhívott valamit a fejében: egy kész kérdést, egy kész választ. Ezúttal sem figyelt igazán.
– Nem igazán, csak az előbb a rendőrségen voltam nem messze, mert újra felvették a tanúvallomásomat – tette hozzá kelletlenül. – Ráadásul pont a gyógytornász miatt… rém ciki az egész.
Nico figyelme még mindig máshol járt. A betérő vendégeknek – akik jó eséllyel soha többé nem jönnek vissza – nem jár a nyolcvan százalékos odafigyelés. Nekik a tizenöt a maximum. Az is csak bizonyos szavak hallatán aktiválódik: hossz, fazon, réteges, frufru, átmenet. Nem locsogásra.
– Minden rendben ment? – érkezett a következő automatikus kérdés.
A férfi hümmögött.
– Nézőpont kérdése. Egyrészt igen: újra átvettük, elmondtam, amit tudtam. Másrészt nem. Hiszen a lányom gyógytornásza az, akit egyébként randira akarok hívni.
– Értem… kellemetlen.
– Inkább az kellemetlen, ahogy annak a szerencsétlen madárnak kiverte két fogát.
Nico felkapta a fejét. Végre leesett neki, mit is hall.
A felélénkülését látva a vendég még közlékenyebb lett.
– Annyi vért, öregem, nem sűrűn láttam még életemben. Pedig bent voltam a gyerek születésénél is. De a fog… az kurvára vérzik, hallod. A csaj blúza tocsogott a vérben. Mindenhova jutott belőle. Majd elhánytam magam.
– Figyeltek, csajok? – szólt oda kurtán a kolléganőinek Nico. – A fiatalember gyógytornász ismerőse kiverte egy férfi két fogát.
A két nő egyetlen ugrással ott termett.
– Hű, ezt mintha már mondta volna valaki – ámuldozott Mia. – Hogy is történt ez pontosan?
Lara elismerő pillantást vetett Miára, majd lélegzet-visszafojtva várta a folytatást.
– Az a helyzet, hogy én nem nagyon tudom, mi történt. Csak a reccsenést hallottam. Na, az rettenetes, nekem elhihetitek. – Egy pillanatra elfintorodott. – Azután Vera, a gyógytornász, éktelen visításba kezdett: Nem tudsz megállni azon a két nyomorult lábadon, baszki? Minek van az neked, dísznek?
– A taxis jól van? – szólt közbe óvatlanul Nico.
– Milyen taxis? – csodálkozott a vendég, miközben tekintete a tükörben Lara mellkasára tapadt.
Lara elkapta a pillantást, majd egészen a dekoltázsa fölé emelte összefont karjait.
– Igen, Nico, milyen taxis? – kontrázott rá Mia.
Még mindig haragudott a kollégájára, amiért mások előtt rászólt.
– Valamit félreértettem – hebegte Nico bíborvörös arccal. – Szóval akkor elhívod randizni – terelte gyorsan másfelé a témát.
Büszkén nézett hol Lara, hol Mia szemébe. A két nő elhűlt.
– Micsoda? – ámuldozott Lara. – Tényleg?
A férfi zavartan kapkodta a tekintetét.
– E-ez… – dadogta. – Miért olyan érdekes?
Lara szabadkozva emelte fel a kezét.
– Nem érdekes, csak… így, hogy kiverte valakinek két fogát…
A férfi legyintett.
– Előbb meghallgatom az ő verzióját is. Lehet, hogy valami illetlen bunkó volt, aki tiszteletlenül bánt vele. Azért a mai férfiak nagyon parasztok tudnak ám lenni…
Lara lassan felvonta a szemöldökét, és ösztönösen még szorosabbra fonta a karját.