A nő a csipkekesztyűben
– Segíthetek? – kérdezte Lara a szalonba belépő, szigorú tekintetű, idejétmúlt szoknyakosztümöt viselő hölgytől.
– Ebben egészen biztos vagyok – válaszolta mély, tekintélyt parancsoló hangon.
Lara türelmetlen pillantást vetett a konyha felé. Hol a csudában van Mia?
– Milyen néven foglalt?
A nő lassú, kimért mozdulattal megigazította aranykeretes szemüvegét.
– Nincs foglalásom.
Lara együtt érző mosollyal kezdett magyarázkodni.
– Ó, értem, nos…
– Pénzem viszont van – szakította félbe a vendég.
– Igen, de…
– Tudom, hogy itt van – vágott ismét a szavába türelmetlenül.
Lara szeme elkerekedett.
– Kicsoda?
A nő mutatóujjával határozottan a masszázsszoba felé bökött. Lara ekkor vette csak észre, hogy a nő kezén egy valaha fehér, az időtől sárgásra fakult csipkekesztyű feszül.
– Az a magas férfi a csontos kezével. Láttam, amikor úgy húsz perccel ezelőtt belépett ezen az ajtón.
Úgy nézett Lara szemébe, mint egy vallatótiszt.
– Igen, Gael, a masszőrünk itt van. Szóljak neki? Szeretne vele beszélni?
A nő, mintha valami képtelenséget hallott volna, a mellkasához kapott.
– Megőrült? Ide ne hívja! Csak szóljon neki – kezével idegesen hadonászott a levegőben –, ahogy az ilyesmit jelzik, hogy bemennék.
Most Larán volt a sor, hogy elképedjen. Finom vonalú szemöldöke előbb a homlokáig szaladt, majd mély ráncba gyűrődött.
– Attól tartok, nem értem.
A nő idegesen elővette szögletes, barna, fényes lakk táskájából a pénztárcáját.
– Mondjon egy árat!
Lara óvatos mozdulattal felállt a székből.
– Mia – szólt emelt hangon a konyha irányába, majd a vendég felé fordulva halkabban folytatta: – Nézze, hozzánk időpontot kell foglalni. Igen, itt van most a masszőr, de fél óra múlva érkezik a vendége. Sajnos még egy rövidebb kezelésre sem tudom most felvenni, mert idő, mire elkészül, és utána is szoktunk hagyni pár percet az ügyfeleknek pihenni. Mikorra foglaljak önnek?
– Nekem bőven elég tíz perc. Nem vagyok én szűz lány, hogy udvarolni kelljen nekem előtte, vagy pihengetni utána. Ugyan… ha arra lenne szükségem, férjhez mennék vagy tudomisén.
Lara elképedve hallgatta az ötvenes éveiben járó, külseje alapján igencsak a múltban ragadt nőt. Hirtelen azt sem tudta, nevessen, felháborodjon, vagy inkább együttérzően magához ölelje.
*
Végre kilépett a konyhaajtón Mia. A szája sarkában maradt csokoládékrém elárulta, hogy fontosabbnak tartotta befejezni a tízóraiját, mint átvenni a főnökasszonyától a vendéget. A nő láttán azonban ő is elképedt.
– Angela tanárnő! Nahát! Ezer éve! – csapta össze a kezét.
Lara teátrálisan széttárta a karját.
– Ti ismeritek egymást?
– Naná – derült fel Mia arca. – Megbuktatott franciából, a drága – csilingelte, majd őszinte lelkesedéssel magához ölelte a különös jelenséget.
A tanárnő látszólag viszonozta Mia örömét. Miután kibontakozott a karjaiból, szelíden megpaskolta a recepciós arcát.
– Miben segíthetünk, tanárnő?
Lara arcára lassan önelégült vigyor kúszott. Egyik szemöldöke magasra szaladt. Alig várta, hogy lássa, Angela tanárnő hogyan magyarázza ki magát Mia előtt. Csípőre tett kézzel, kihívó tekintettel várta a választ.
– Egy olyan gyors menetre jöttem, ha be tudnál protezsálni, mert ez a kis hölgy – biccentett Lara irányába – nem valami készséges. Láttam a csontos kezű fickót bejönni, és állítólag van még fél órája a következő vendég előtt. Nekem meg annyi bőven elég, Mia drága, amilyen elhanyagolt vagyok. Mondtam az előbb is, hogy tíz perc is elég. Le se akarok igazán vetkőzni, tudod…
Mia mosolya szép lassan olvadt le az arcáról, mintha nem értené – vagy nem akarná érteni –, mire céloz egykori tanára. Segélykérőn Larára pillantott. Főnökasszonya gúnyos tekintete azonban egyértelműen jelezte: egyedül van, ezt a helyzetet neki kell megoldania. Kellett neki a konyhában bujkálnia. Lara most szépen, a maga passzív-agresszív módján leckézteti meg a lógásért.
– Hm… – próbált egy kis időt nyerni. – Mivel Gael szakterülete a krónikus fájdalmak kezelése – kezdte lassan, miközben lázasan pörgette a fejében a lehetséges válaszokat –, és ha jól értettem, sürgős fájdalomcsillapításra lenne szükség. Nos… tehát… akarom mondani… – nyökögte gyöngyöző homlokkal –, tíz perc alatt nem lehet biztonságos és alapos nyak- vagy hátmasszázst végezni.
Nagyot sóhajtott. Kézhátával letörölte a homlokát, majd reménykedve Angela tanárnőre nézett.
– Értjük egymást?
Angela értetlenül pislogott.
– Mia, fogalmam sincs, miről beszélsz. Nekem nem nyakmasszázs kell. Nekem sürgősen szükségem van egy egetrengető orgazmusra. Lehetőleg gyorsított eljárásban.
Mia arca kiürült.
– És a nyakamhoz hozzá ne érjen! Attól ideges leszek.