Tizenöt perc szünet

Tina idegesen nézte a már másodjára csörgő telefont. A szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy Eva a kapu előtt áll a kocsijával, mint minden kedden reggel, a szabadnapján, miután lerakta fiát az óvodában.

A külföldi férfi kis híján hasra esett a csúszós gumin. Az egyensúlyvesztéstől a kőkerítésnek dőlt, és lehorzsolta a könyökét. Felszisszent. A padel pálya előtt még csak a régóta ott élő nő ült és cigarettázott.

A szülinapi partira Jenő kizárólag a tantestület néhány tagját hívta el és a gyerekkori barátját. Egyik kolléganője jelezte, hogy viszi magával a barátnőjét is, ha Jenőt nem zavarja. A matektanárnő ugyanis kinézett egy lányt a már régóta szingli szülinaposnak.

Adél újra és újra megnézte a fényképet a telefonján, illetve a két bejárat melletti falat. Akárhogy számolta, az egyik falra hét, a másikra hat kulcstartó doboz volt rögzítve. A képen viszont csak négyet látott.

– Anya! El fogunk késni!

A hangok távolinak, valószerűtlennek tűntek. Hogy késhetne el bárhonnan is, amikor éppen egy lakatlan szigetet úszik körbe a víz alatt, miközben a két fia a fehér homokban játszik az arannyal, amelyet az elhagyott kalózhajón találtak…

Ludmilla imádta a narancsszínű rúzst. Régen rondának és öregasszonyosnak tartotta. Amióta viszont elmúlt hatvan, szinte mindig ahhoz nyúlt, ha igazán szépnek akarta látni magát.

Mintha egy jégcsákányt vágtak volna a koponyájába, amikor Emily felnevetett. Ted képtelen volt elviselni a hangját. Azt a vékony, cincogó hangját. Megőrült tőle.

Fernanda egész lényét átjárta a jeges rémület. A torka elszorult, és a légzés is nehezére esett. Az órájára nézett. A fia gépe már messze járt. Órák még, mire fel tudja hívni, és meg tudja mondani neki, hogy hülyeséget csináltak.

Lívia visszatartott lélegzettel figyelte a férfit, aki elmerült a papírok ellenőrzésében. A hivatalnok tömzsi kézfejével megtörölte izzadó homlokát. Látszott rajta, hogy ingerült. A nő felkészült a legrosszabbra. Legalábbis azt hitte.

Simone egykedvűen hallgatta a nappalijában csacsogó vendéget. A lánya osztálytársának az anyja láthatóan örömmámorban úszott, hogy ő, Simone, a sikeres vállalkozó felesége meghívta magához egy kávéra. A vendég feltehetően nagyon készült erre a jeles alkalomra.