Tomnak esélye sem volt. Hilde szinte azelőtt kapta fel a telefont az asztalról, hogy az megcsörrent volna.

– Miért hívogat ez a ribi folyton?

– Hilde…

– Nem, Tom, ne búgj nekem! Egy nap többször is telefonál, ez nem normális!

– Másvalamit? – kérdezte Emma a fáradt tekintetű Samtől, aki a megszokottnál is elcsigázottabban érkezett a havi adag gyógyszeréért.

Az alig ötvenéves kémiatanár megrázta a fejét. Egy olyan rémes nap után még beszélni sem volt kedve.

A nedves neoprén alig akart felmenni rá. Zita egyre kétségbeesettebben rángatta magára a ruhát, amit előtte ki tudja, ki viselt. Csak remélte, hogy senki sem vizelt bele, de legalábbis alapos tisztításon eset keresztül a gyilkos, szoros kezeslábas.

– Elnézést hölgyem, meg tudná mondani milyen rendezvény van a park másik végében? Látom, sokan mennek arra.

– A nyugdíjasok kórusa lép fel hamarosan.

– Nagyon kedves, köszönöm!

– Igazán nincs mit, bár szerintem már ők sem a régiek.

– Mutass még képet a kilátásról – kérlelte volt kolléganőjét Pálma.

Flóra büszkén lapozgatott a telefonjában lévő fotók között.

– Ez a hátsó terasz. Innen a hegyeket látod, elölről meg ugye, az óceánt.

– Istenem! Mesés!

– Olyan büszke vagyok magunkra csajok! Végre egy igazán összetartó női közösség!

Emília párás tekintettel emelte a magasba kulacsát.

A többiek nevettek, és ők is elővették táskáikból a különféle palackokat, hogy ünnepélyesen koccintsanak az egymás mellé terített pokrócokon, a homokos vízparton.

A cipőnek még a doboza is eleganciát sugárzott. Tina alig várta, hogy felvehesse. Igaz, ilyen magas sarokkal még nem volt dolga, de este, lefekvés előtt, gond nélkül sétálta körbe benne a lakást többször is.

– De finom illatod van!

– Köszönöm! Tegnap kaptam a névnapomra. Tudod, a párom csakis a legdrágább, luxus parfümöket veszi nekem. Ha tudnád, ez mennyibe került – kacagott Angela.

– Nagyon jó ízlése van a férjednek. Mesés ez az illat.

Bianka örült, hogy minden reggel olyan ruhába bújhatott, ami nem járt semmilyen kompromisszummal. Informatikusként senki sem várta tőle a munkahelyén, hogy kiskosztümben, selyem blúzban és magassarkúban töltsön órákat a számítógépe előtt.

Nem voltam benne biztos, hogy májkrém szagot érzek. Amikor a borzas, ősz hajú férfi kinyitotta a hatodik emeleti lakás ajtaját, először valami olyasmi csapott meg. A nehéz, olcsó füstölő csak néhány pillanattal később töltötte meg az orromat.