Miközben fogát összeszorítva emelte a súlyokat, Jane szemrehányóan nézte magát a tükörben. Miért csinálja ezt? Miért nem teszi le, megy haza, és fekszik bele a kádba, amelyről tökéletes kilátás nyílik az óceánra és a sziklákra.

Peterben az ölelése volt a legjobb. Izmos karjaival úgy ölelte át Karent, mint egy védelmező őrangyal. Jól esett belesimulni, kicsit hozzábújni, és mélyen belélegezni az öblítő, a parfüm és a bőre illatának varázslatos keverékét.

Négy óra felé járhatott az idő. Jim akárhogyan helyezkedett a napozóággyal a teraszon, folyton a szemébe sütött a nap. Ki kellett volna tekerni a napellenzőt, de lusta volt hozzá. Körbetapogatott a kövön, hátha beleakad a keze a pólójába. Nem volt szerencséje.

A legyező. Bár nála lenne a legyező. Akkor beosonna a fedélzeti vécébe, és pár percig hűtené az arcát. Mit az arcát! Kibújna abból a szörnyű, ezüst, műanyag kezeslábasból, és úgy legyezné magát.

Addig nem akart aludni, amíg a férje kint volt az udvaron. Olivia azt gondolta, hogy megvárja Oscart, és majd szépen megbeszélik a dolgot. Nem nagy kaland, hogy veszekedtek.

A labda magasan a kerítés felett repült át, egyenesen az utcára.

– Out – kiáltotta Steve.

– Nem mondod, cseszd meg – morogta maga elé alig hallhatóan Edwin.

– Mi van öcsém, fáradunk, fáradunk? – heccelte a másik.

– Azt te csak szeretnéd – válaszolta erőltetett nevetéssel Edwin.

Iván egyszerűen megközelíthetetlen. Emellett kiszámíthatatlan. Például szeretkezés után olyan, mint egy kisfiú. Bújik, ölel, simogat. Szinte a másik bőre alá kívánkozik. Néha azonban megsértődik, butaságokon veszekszik és féltékeny. Őrülten féltékeny.

– Milyen zenét tegyek be? – kérdezte Gina, miközben a lejátszási listákban lapozgatott a telefonján.

– Amilyet te hallgatsz – vágta rá gondolkodás nélkül Zita.

– Na, komolyan, mondj valamit, te vagy a vendég. Mit szeretsz?

– Tényleg mindegy.

A kötött sapkás, kinyúlt pulóveres férfi a kutyájával percre pontosan nyolc harminckor ért a Calle las Flores sarkához. A kölyök labrador itt minden alkalommal megállt, hogy körbeszimatolja a buszmegálló és a kukák területét. Ez nagyjából kettő percig tartott.

Ameddig a szem ellátott, érintetlen hó fedte a tájat. A Nap sűrű felhők mögé bújt, és egy lélek sem járt még a hegy tetején a fiatal páron kívül. Barbara elégedetten nézett körül. Ilyenkor úgy érezte, ő a világ ura, bármit megtehet.